Egy csepp falusi élet

Egy nagyon kedves díj

2012-01-31T08:41:00.000-08:00

Szívet melengető meglepetés. Bár nem érzem magaménak a blogokon végigsöprő díjözönt, ennek mégis megörültem, talán a logója miatt: Magyarok Asztala", valamint azért, mert Alexa Christitől kaptam, akinek munkálkodását a hazai ízek megőrzése - és persze rengeteg újdonság feltálalása terén is! - nagyra értékelek. Még egyszer köszönöm!
Tovább is kell adnom, ami nem is olyan egyszerű, hisz nem sok gasztroblogot olvasok, azok közt sem sok van, ami kifejezettem a magyar, házias ételeket részesíti előnyben. Azért hármat mindenképpen megemlítek:

Szánter blogja
Égigérő paszuly
Ottis főz

Remélem, nekik is örömükre szolgál ez a kis közösségi elismerés!

Sajtprés faragással

2012-01-30T10:10:00.000-08:00

Régóta szeretném bemutatni ezt a kis diófából készült házi szerkentyűmet, amit kerek évfordulós szülinapomra kaptam a páromtól. Jó ideje rágtam már a fülét, hogy úgy szeretnék olyan sajtot készíteni, amibe valamilyen mintát tudnék préselni. (Ez a vágyam a szappankészítésnél is fennáll, egyelőre még csak kagylócskákat nyomkodok a masszába, de szeretnék valami egyedi szappan pecsétet is:))
Ez a prés úgy működik, hogy az alsó és felső formát alul csavarokkal összefogatom, felállítom. Gömbölyded nyomóformák is tartoznak a készlethez, ezekből teszek a forma aljára 2-3-at, majd felülről beletöltöm a sajtalvadékot. Legvégül a massza tetejére is teszek a nyomóformákból és felülről is összecsavarozom. Rácsra állítom, és hagyom kicsöpögni a savót. (A présben a nyomófák között van annyi rés, hogy a savó el tud távozni.)
Az első sajt szépen átvette a diófából a sav hatására kioldódó lilás csersavat. Nagyon izgalmas kis sajt lett, ám csak a képzelőerőtökre kell bízzam a dolgot, mert izgalmamban a fényképezésről megfeledkeztem.
A további sajtok már nem színeződtek el. Jelenleg nincs kecsketejem, hisz Tincső vemhes, február végére várjuk a gidákat, így legkorábban március közepén számolok fejéssel.
Addig tehéntejből készülnek a sajtok, most egy hónapos érlelés alatt van egy natúr és egy fokhagymás camembert,

egy natúr és egy paprikás trapista jellegű sajt. A következő nagyobb mennyiségből gyógynövényeset akarok csinálni, arról majd külön posztban beszámolok.

Képek a sajtprésemről:

Január végi programunk a Bodzás Vendégházban - disznóölés!

2012-01-23T11:16:00.000-08:00

Itt az alkalom, hogy beszerezzétek a család egész évi disznóhús készletét a gannai Bodzás Vendégház és a kéttornyúlaki Kőszeghy család közös programja keretében!

110-120 kg-os hússertés feldolgozása

2012. január 28-án (Pápa-Kéttornyúlakon)

Garantáltan jó minőségű húshoz juthattok, hisz az állatok hagyományosan lettek felnevelve.

A kétnapos program tartalma:

- Január 27-én, péntek délután érkezés Gannára, a Bodzás Vendégházba
- Január 28-án szombaton reggel 7 órától disznóölés Kéttornyúlakon, a Kőszeghy családnál, délután 3-4 óráig. (Segédkezni lehetséges)
- üdvözlőital házi pálinkával
- egész nap korlátlan borfogyasztás
- 13 órakor ebéd a frissen sült pecsenyékből
- kolbász töltés
- a feldolgozott húsok csomagolása, hazavitele
- vacsora Gannán a Bodzás Vendégházban önellátással, vagy előzetes egyeztetéssel elkészítem a sült kolbászt párolt káposztával, héjában sült burgonyával (1000,-Ft/adag)
- január 29-én reggeli önellátással, vagy előzetes egyeztetéssel háztáji reggeli a'la Zsuzsa asszony (frissen sült kenyér, házi sajtok, lekvárok, házi májkrém: 1500,-Ft/adag)
- délelőtt 10 órakor hazautazás a sok-sok disznósággal

A program ára:

- a 110-120 kg-os disznó valamint az egész napos program az ebéddel és az italfogyasztással:
75.000,-Ft

- 2 éjszaka szállás a kandallós Bodzás Vendégházban Gannán, 4-6 főre IFÁ-val, gázfűtéssel és ajándék tűzifával a kandallóhoz:

50.000,-Ft

A programra 4-6 fős családot, vagy baráti társaságot várunk!
Gannáról Kéttornyúlakra transzfer lehetséges (6000,-Ft)
Jelentkezni a 0620/ 426 5876-os telefonszámon, illetve az info kukac bodzas.hu email címen lehetséges.

Fűszertartós konyhaszekrény

2012-01-14T04:32:00.000-08:00

Talán nem jellemző témája egy falusi blognak egy gyönyörű asztalosipari termék, viszont férjem keze munkája, és nekem is van némi közöm hozzá: vendégek jönnek-mennek, ha ideje van (nem most) kecskét is fejünk, nyulat etetünk, lovat készítünk fel a márciusi 15-i felvonulásra, és alkalomadtán segítő kezet nyújtok például az ajtófrontok csiszolásában, néha a pácolásban is, vagy csak egyszerűen a műhely kitakarításában, felfűtésében.
Ez a konyhaszekrény a sok-sok fűszertartós fiókocskájával különösen kedves volt nekem, hasonlót szívesen elfogadtam volna a sajátomban is. Nálam a rengeteg fűszer elhelyezését asztalfiók rekeszre osztásával értük el, ez sem rossz megoldás, de mennyivel gyönyörűbb a sok-sok apró fiókocska!
A bútor már a helyszínen van beszerelve, egy későbbi posztban szeretném majd bemutatni az egész felújított parasztházat, ahol szép és példaértékű a régi megmentése, és gyönyörű újjáélesztése. Az ilyen munkák mindig szívet melengetőek, s nagy öröm felvállalásuk.

De szeretnék cica lenni...

2012-01-11T08:30:00.000-08:00

Sose voltam igazi cicabarát, a macskát faluhelyen kötelezően tartandó állatnak tartottam, szükség van rá: irtja a gabona környéki garázdálkodókat (egeret, patkányt). Sose gondoltam volna magamról, hogy a macskát valaha beengedem a lakásomba, mi több, egész napos pihenéséhez helyet biztosítok neki a konyhámban, vagy a nappali csergéjén, esetleg a fotelben. (Ez mindig attól függ, hogy őkelme hová méltóztatik feltekeredni. Nekem ebbe vajmi kevés beleszólásom van..)
Macsó, a kandúr, és Bubu a nőstény (a trikolor), jobbára egy pár, bár az utolsó macskaalomban lévő cicák közül egyik-másiknak volt némi szomszéd kandúr-beütése is...Úgyhogy Bubu assze'm hűtlenkedik.
Talán Macsó ezt nem is veszi annyira rossz néven, hisz ő van sűrűbben távol a portáról, másfél éves kora alatt mostanság jelentkezett először komoly sérülésekkel, amit ugyebár biztos nem Bubutól szerzett össze. Macskacsont hamar beforr: Macsó is rendbejött egyik napról a másikra.
Egy délelőtti ejtőzés képei a lakásomban:

Hagymatokány

2012-01-10T08:12:00.000-08:00

Egy egyszerű, laktató, régi falusi étel. A hozzávalókat megtermelte, illetve előállította a gazdálkodó szegény ember a portáján. (szalonna, zsír, hagyma, tejföl, liszt). Mindig tudtam, hogy a legegyszerűbb dolgok a legfinomabbak közé tartoznak, nálunk és környezetemben is nagy keletje van az ilyen és hasonló étkeknek (pl. gránátos kocka, kolbászos lecsó, tejfölös kenyérlángos, cicege).
A vendégeim is szívesen rendelnek egyszerű, paraszti ételeket, mindig nagy sikerem van velük:))
Lássuk, miből is áll a hagymatokány:

- 1 kg vöröshagyma
- 1 ek. zsír
- szalonna kockára vágva ízlés szerint
- 1 ek.liszt
- só bors, pirospaprika
- 2 dl tejföl

A kockára vágott szalonnát zsíron kiolvasztom, majd a karikára vágott vöröshagymát rászóróm és üvegesre pirítom. A tűzről lehúzva megszórom a liszttel és a pirospaprikával, sózom, borsozom.
Egy kevés vízzel elhabarom a tejfölt, a paprikás hagymára öntöm, és épp csak összerottyantom a sparhelten.
Köretnek főtt rizs, sült virsli, főtt tojás adható hozzá, nálunk most a legutóbbival készült, íme:

Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra.....

2012-01-04T10:44:00.000-08:00

A szilveszter és az új év is szinte tavaszias idővel kényeztetett minket. Még a mai napon is jobbára napsütés volt, csak délután ered.t el a gyönge eső.
No, a meteorológiai helyzetjelentés után nézzétek meg alábbi képeimet. Tincső kecsóval és a két pulival sétálni indultunk ebben a gyönyörű időben. Tincső először a nyitott kapun csak kinézett - nincs-e ellenség a közelben:)) - aztán némi hívószóra csatlakozott hozzánk, és végig mellettem maradt, épp csak kis kitérőket engedett meg magának a bokrosokban. Bogi és Maszat is élvezte, hogy most engedéllyel lehetnek távol a birtoktól, s bár vérükben van, hogy a kecskét terelni kell, most mégis rám bízták a felügyeletet. Azért néha meg-megálltak és ellenőrizték a kecske helyzetét, s ha pár méterre eltávolodott tőlem, már visszairányították a közelembe.
Jópofa volt figyelni, ahogy Tincső izgatottan tekinget jobbra-balra, nem tudja, hogy féljen-e vagy sem, mindenesetre nemigen használja ki a lehetőséget, hogy legelésszen a száradt kórókon.
Február végére várjuk a gidákat, már szépen gyarapodik a pocakja. Legalább két gidát "látok" benne:))

Kezdjük az évet verssel...

2012-01-03T08:07:00.000-08:00

Ady Endre:

Boldog új évet!
(részletek)

Ontom a füstjét
A szavaimnak...
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kívánok.
...

Új év Istene, tarts meg
Magamnak,
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok.

Betlehemezés

2011-12-23T03:30:00.000-08:00

E karácsonyhoz kötődő népszokás még egyes helyeken élő, így kis falunkban is hagyománnyá váló paraszti misztériumjáték.
Neve a bibliai Betlehem városából fakad, célja az ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek viselésével.
Ezt a népszokást az egész Kárpát-medencében ismerik, középpontjában a pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a szent család látható. Szereplői az angyalok, pásztorok, akik eljátsszák a Jézus születéséről szóló történetet és átadják a háziaknak a jókívánságaikat. A háziak megvendégelik a betlehemezőket, étellel, itallal, az adventi készülődés finomságaival.
A Bodzás Vendégház e kedves képekkel, az ünnepre való készülődéssel kíván minden kedves olvasójának, valamikori és leendő vendégének nagyon boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag Új évet!

Kekszmintázó...gannai kecsketejes herbaszappanok...vásári készülődés

2011-12-13T06:16:00.000-08:00

Idén is a nagy sikert aratott gasztro-, illetve házi kozmetikum ajándékcsomagok lesznek a családi karácsonyfák alatt, és készülődvén a hétvégi karácsonyi vásárra, az utolsó simításokat végezzük a gyönyörűen faragott kekszmintázóinkon.:

A különböző illatú (körömvirág, csipkebogyó, birsalmás, ásványi sós, olívás, narancs-szegfűszeges) Gannai kecsketejes herbaszappanokat celofánba csomagolom, dekor felirattal látom el, és raffiával kötözöm át. Remélem, tetszetősek...?

Mindenkinek jó készülődést kívánok az ünnepekre:))

Búzadara kenyér pirítva, velővel

2011-12-07T04:42:00.000-08:00

A búzadarából készült kenyér a könnyen emészthetők közé tartozik, főleg, ha nem használunk hozzá se élesztőt, se kovászt, ami a gyomor savasságát növelné. Az enyém így készült:

700 g búzadara
500 g langyos víz
1 tk. só
3 tk. méz
2 ek. olaj
3 tk. szódabikarbóna

A darát előzőleg felöntöttem a vízzel, s hagytam, hogy a daraszemek megduzzadjanak. Sóztam, édesítettem, és hozzáadtam a többi összetevőt, majd alaposan átdolgoztam, átgyúrtam a tésztát. A gyúrással levegőt, s nem utolsósorban szeretetet dolgozunk a kenyérbe:)) 3 órát pihentettem.
A sütőt előmelegítem 180 fokra, és belehelyezek egy vizes tálkát. A kenyeret ezután lisztezett fedeles cserépben sütöm másfél óráig, ebből az utolsó 20 perc fedő nélkül.

Közben sós vízben kifőztem a velős csontot, a levet félretettem későbbre, hisz most elsősorban a csontra volt szükségünk. (Férjem csontból készült sótartót készült csinálni).
A velőt nem túl szakavatott kézzel kiütöttem a csontokból, és szétterítettem az előzőleg gyengén megpirított búzadara kenyereken, majd a megkent kenyereket visszatettem pár másodpercre a kenyérpirítóba.
Főtt tojással, sózva, citromos teával és házi tormakrémmel fogyasztottuk.

Feta sajt készítés

2011-11-30T02:33:00.000-08:00

Tudom, nem túl gyakori tendencia, hogy olyan készítményünkről írjunk, ami nem sikerült.
Mégis leírom feta kísérletemet, okulásul, vagy netán azért, hátha közösen jobban kisütjük, miért volt a sikertelenség.
E sajtféleséget már régóta terveztem elkészíteni, hisz így karácsonyhoz közeledvén akár gasztro-ajándékként is megállná a helyét. Receptjéhez kiindulásként a sajtkészítés.hu oldalt tanulmányoztam, mivel ott sok gyakorlatias dologra is felhívják a figyelmet, sokszor a legmélyebben elemezve a részleteket.
5 liter tehéntejjel dolgoztam, amibe 32 fokon beletettem a csomómentesre elkevert élőflórás joghurtot.
Fél óra pihentetés után 2,5 ml oltóval beoltottam. 45 perc után gyönyörű májasan tört, így 2 cm-es kockákra vágás után negyed óra pihi következett. Ezalatt a savó ellepte a tetejét. Fél órán keresztül többször kevergetni kellett, hogy az alvadék ne tapadjon össze.
Ezután a savót leszűrtem, az alvadékot tüllzacskóban fellógatva hagytam több órán át csöpögni.
A savót félretettem sófürdőnek.
Közben az alvadékot többször átforgattam a tüllzacskóban, hogy szép gömbölyded formát vegyen fel.
Másnap vágtam fel kockákra, majd elkészítettem a sófürdőt: a savót a mennyiségének 1/8-val sóztam meg, azaz fél liter savóhoz kb. 6 dkg sót számoltam.
2 literes befőttes üvegbe raktam a sajtkockákat, majd ráöntöttem a sós savót és ment pihizni a hűtóbe egy hétre. Ezután kisüvegekbe csoportosítottam, és egész borsszemekkel díszítettem.
Felhasználásig hűtőben tároltam.
Nos, a végeredmény 3 hét után sajnos az, amire fel is hívták a figyelmet, hogy ha az oldat nem eléggé savanyú, akkor a sajt a szélein szétmállik. Ez történt nálam is.
Valószínű, be kellene szereznem egy savfokmérőt:((
Hol ronthattam el? Tud valaki segíteni?

A Vidéki Élet pályázatának győztes írásai

2011-11-26T08:20:00.000-08:00

Szeretném megismertetni olvasóimmal a Vidéki Élet pályázatának nyerteseit, legelső sorban Markó Dávid írását, aki ezzel a pályaművel egy négyszemélyes, 2 éjszakás pihenést nyert a Bodzás Vendégházban, Gannán.
A pályázat címe:
"Még szemében őrzi a tót hagyományokat…"

Nem volt könnyű a legények dolga a dél-alföldi régióban elterülő Kiskőrösön, ha egy tót menyecskét szerettek volna levetkőztetni. Télvíz idején a sparhelt melege befűtötte a lacikonyhát, de a zord hideg odakünn gyakran fagyasztotta az ember arcára a mosolyt. Ám egy igazi tűzrőlpattant tót menyecske pontosan tudta, miként kell védekezni ellene, s hogyan nehezítheti meg a férfiak dolgát. Az a szép az itteni életben, hogy rengetegen még ma is őrzik az igazi tót népviseletet.

Tovább...

http://videkielet.hu/blog/videki_elet/meg-szemeben-orzi-a-tot-hagyomanyokat…

Természetes állattartás -novemberben - vidéken

2011-11-23T05:00:00.000-08:00

Én nem akarom a biokontroll.hungary létjogosultságát megkérdőjelezni. Aki bio- vagy öko címkével ellátott terméket akar - és csak ilyet akar - megvásárolni, ám tegye. Jómagam és családom, valamint vendégeink azon köre, aki "beéri" a mai parasztgazdaság termékeinek fogyasztásával, talán nem csalatkozik ezek minőségével. (Még ha dokumentum nem is bizonyítja fogyasztásra létjogosultságukat...)
Még akár fél emberöltővel ezelőtt sem szükségeltetett írásos dokumentum arról, hogy a fogyasztandó husi emberi fogyasztásra alkalmas, mert olyan közegből származik, amit sok-sok vigyázó szem őriz, kontrollál. Sok a modernkori betegség, nyavalya, gyakran halljuk: az vagy, amit megeszel. Ezzel falusi vendéglátóként egyet is értenék. Az ember ősidőktől fogva termeszt növényt és tart állatot, saját fogyasztásra. Újkori találmány, hogy a termesztett élelmiszert bevizsgáltatjuk, címkével láttatjuk el, és a nagyközönség elé a piacon így értékesítjük. Sok esetben erre szükség is van, de ez az újkor negatívumja, ahol sokszor kiderül: a nagyközönségnek szánt élelmiszer olyan útvonalon és olyan technológiákkal készült, ami az emberi szervezet számára inkább káros, mint hasznos. Magam ezen nem is gondoláznék tovább, hisz mindenkinek szíve-joga, hogy a napi betevőt milyen minőségben, árfekvésben generálja a család asztalára.
Úgy gondolom, hogy saját konyhám és vendégeink jó közérzetének, kellemes gasztronómiai élvezetének megfelelő termékeket tudok az asztalra varázsolni, még ha erről a nagymúltú szervezet igazolást nem is ad.
Állattartásunk körülményei így ködös november táján:

Öko-szemléletünknek köszönhetően arra a meggyőződésre jutottunk - így ködös november táján - baromfi állományunkat nem engedjük legelészni a házunk táján lévő zöldben, mivel a karvaly és ölyv mindennapos látogatónk. Ezért próbálom a madaraknak a mindennapi zöldtakarmányt kézzel megoldani, védve őket a levegőben lévő húsevőktől. (Pár hónap múlva persze mi leszünk azok, akiknek az asztalán landolnak e derék kapirgálók)
Mindenkinek ilyen jó minőségű húsétket kívánok!

Tincső nagy napja - a muskátlik télire eltevése

2011-11-17T09:04:00.000-08:00

Hogy mi az összefüggés? Hamar-gyorsan elmondom.
A képek nem épp ma készültek, hanem kb. egy hete. Akkor álltunk neki Zsófival a ház eleji muskátlik eltevésének télire.
Eddig egyetlen télen sem sikerült átteleltetnem a muskátlijaimat. Ennek több összetevője is lehet, a legfontosabb, hogy ezt a virágmennyiséget pince híján nem tudom tárolni. A megfelelő hőmérsékletet és világosságot nem sikerült biztosítani nekik. Se a garázs, se a valamikori műhely nem bizonyult megfelelő helynek. Szkeptikus barátném még azt is felvetette, hogy ezeket a hibrid muskátlikat már eleve úgy termesztik, hogy egynyáriak legyenek, mert akkor ki venne a következő tavasszal muskátlit? Hmmm.
Mindenesetre az idén is teszek egy próbát, szomszédaink pincéjében. Bálint gazda útmutatásai szerint a töveket kiszedtük a földből, jól lerázogattuk, a hajtásokat egyharmadára visszavágtuk. A virágföldet átrostálás után egy nagyobb ládában a pincében elhelyeztük, és a töveket szorosan egymás mellé belehelyeztük. 2-3 hetenkénti locsolást irányoztak elő nekik. Kalandra fel, meglátjuk, beválik-e az idei taktika!
Nos, a visszavágás nyomán mázsányi muskátlilevél, szár és virág termelődött a komposztba. Micsoda? Tincsőm, aki immár körülöttünk éli életét, hol a műhelyudvarban, hol a konyhaablak alatt kóborol, néha ellátogat a lókarámok felé, sőt a Bodzás udvarára is lelátogat néha, úgy gondolta, hogy ezt az ingerlő levélhalmot neki meg kéne kóstolnia. S mivel most már nem voltunk ellenére ezirányú sertepertélésének, mi több, meg is kínáltuk azzal a finomsággal, amit féltve óvtunk tőle egész szezonban. Boldogan habzsolta a még mindig lédús, üde leveleket. Úgy döntöttünk, hogy a maradékot félretesszük neki, és minden nap kap majd kóstolót belőle.
Hát mi ezzel nagyot tévedtünk! Tincső se a földre lehullott leveleket, se a másnapi adagot nem fogadta el. Még mondják azt, hogy a kecske mindent megeszik, igénytelen állat! Aki ezt mondja, nem ismeri őket:))

Balzsamecetes disznó apróhús

2011-11-11T09:12:00.000-08:00

Talán nem vagyok egyedül a tekintetben, hogy az ecetet nagyjából salátákhoz használom. Konyhámban csak nem oly rég fedezhető fel a 10 és 20%-os ecet mellett az almaecet, néha a tárkonyecet, újabban a balzsamecet.
Ez a likőrsűrűségű, sötétbarna színű "elixír" Olaszországból, azon belül is Modenából és a szomszédos Reggio Emiliából származik.
Kutakodásaim alapján megtudtam, hogy az eredetvédett balzsamecetet kizárólag a trebbiano vagy lambrusco szőlő mustjából készítik, melyet lassan a felére sűrítenek nyílt láng felett, ez elősegíti a karamellizálódást, s innen a sötét szín.
Az érlelés legalább 12 év! Ezalatt egyre kisebb hordókba töltik át az ecetet, általában gesztenye, cseresznye, eperfa, kőris, tölgy és boróka lehet a hordó anyaga. Az ecetet nem pincében, hanem inkább padláson érlelik, ahol a nyári napmeleg segíti az erjedést, míg a téli hideg lelassítja, és ekkor tud leülepedni az ecet. Az így érlelt ecetnek horribilis ára van, százezeren felüli.
A nálunk is kapható modenai balzsamecet ipari méretekben készül, szőlősűrítményből és borecetből, némi színezékkel.
A mai étkem ezzel a balzsamecettel készült, lássuk miből is!

Hozzávalók:

- 30 dkg sertés apróhús
- 10 dkg szárzeller
- egy marék fenyőmag
- 1 dl fehérbor (somlói furmint)
- 1 lilahagyma
- 10 dkg kecskesajt
- pici disznózsír
- 2 ek. olívaolaj
- balzsamecet
- só, őrölt bors

A fenyőmagot serpenyőben zsír nélkül megpirítottam, félretettem. Olívaolajon a lilahagymát és a szárzellert megdinszteltem, fedő alatt pár percig pároltam, félretettem.
A sertés apróhúst zsíron megpirítottam, sóztam, fehér borral felöntve puhára pároltam.
A kecskesajtot lereszeltem, zsírozott tepsiben diónyi halmokat raktam belőle és 200 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem. Így a sajt szétterült, és kihűlés után ostyaszerűvé vált.
Ezután tányérra rendeztem a húst a sajtostyával, zöldségekkel, fenyőmaggal, pici olívával és balzsamecettel meglocsoltam, borsot őröltem a tetejére.
Nem mindennapi ízkavalkád, elárulhatom. Legközelebb ezt a receptet kipróbálom nyúlhússal is, hisz újból indulni szeretnék a Gasztrabbit nyúlhúsos receptversenyén:)))

Vajon hány Ganna van a világon?

2011-11-10T02:44:00.000-08:00

A Bakony harapnivaló levegőjű erdeiben járva – a közelben van a farkasgyepűi tüdőszanatórium, s innen már csak pár kilométer az érdekes hangzású Döbrönte és Ganna. Azonban Ganna nevű település nemcsak hazánkban, de a Föld több országában is megtalálható!

A nemzetiségi alpolgármesterrel közösen pár éve felkutattuk, hogy a világ mely tájain található ugyanilyen nevű település .Így kiderült, hogy Olaszország, Etiópia, Banglades, és a légvonalban 13629 km-re lévő Pápua-Új Guinea-beli Ganna is messzi távolban lévő rokon-település. Nosza, a testvériséget szépen faragott útjelző oszloppal adtuk tudtára az ideérkező turistáknak, ahol a világ Gannái iránya és távolsága is jelölve van.

A falu nevének eredete egyébként az ősszláv kígyó szóból származik és 1171-ben keltezett

első okleveles említése óta hivatalosan is beazonosítható. A törökdúlás idején elnéptelenedett

apátsági uradalom felvirágoztatására a XVIII. században szabadmenetelű stájer, bajor, bádeni

és vend telepesek érkeztek e vidékre. A dolgos svábok által 2 önálló faluvá lett a

birtok, melyek felvirágzásukban Kisganna és Nagyganna néven külön-külön templommal,

temetővel és iskolával rendelkeztek. Táncsics Mihály is Gannán tanítóskodott!

A falu legismertebb nevezetessége a dombon álló Esterházy Mauzóleum.. Tűzön hajlított gerendaváza még a XXI. század legmodernebb tudományos vívmányainak körében is egyedülálló technikai érdekesség!

A fraknói nemzetség sírtemploma másban is rekorder, ez volt ugyanis hazánk első neoklasszicista egyházi építménye. Nyolc oszlopon nyugvó altemplomában az Eszterházy família 54 tagjának földi maradványait bronz és vörös márvány szarkofágok őrzik.

Éljenek a világ Gannái!

A cikk bővített változata pár éve az Explorerben is megjelent. A fotók sajátjaim!

Dráma a levegőben, avagy mire jó a körpanorámás konyhaablak?

2011-11-06T06:42:00.000-08:00

Az esemény ma történt. Bizonyára említettem már, hogy csibéimet elzártan nevelgetem, az itáliaiak a nyúlistállóban, a kis japán csibék pedig Tincsővel vannak a kecskeistállóban. A két kotlóst egyelőre nem merem összeereszteni, mivel féltékenyen védi mindegyik a fészekalját, és rátámadnak egymásra és egymás csibéire is. Kapirgálásról a többi tyúkkal szó sem lehet addig, míg a megfelelő testméretet el nem érik, nem szeretném, ha Macsó cicám vagy a szomszéd kandúr prédái lennének.
Azonban hiába a nagy féltés, amikor a csibe kíváncsi, hallja az izgalmas hangokat a külvilágból és hát szárnya is van, hogy kireppenjen a nyitott ablakú istállóból. Meg is történt a baj, szinte azonnal.
Az ebédhez készülődvén a konyhában épp a nyúlcombokat kenegettem fűszeres páccal, amikor szemem sarkából észleltem a konyhaablakon át, hogy a csibék a zöldben bóklásznak. "Ej, a mindenit - gondoltam - most már ideje megvagdosni ezeknek a jószágoknak a tollazatát, hogy ne repkedjenek ki az istállóból, mert még baj lesz! Bekenem a húsokat, és megyek intézkedni..."- gondoláztam tovább.
Abban a pillanatban, hogy ezt végiggondoltam, egy hatalmas fekete árnyékot láttam a konyhám felett elrepülni, egyenesen a kotlós mellett gyanútlanul csipegető csibék felé. Nos, innentől felgyorsultak az események, mert a következő pillanatban már azt is láttam, hogy a nagy madár lecsapott, de én akkor már fúriaként rontottam ki a házból, és eltorzult hanggal és arccal próbáltam olyan ijesztő lenni, amilyen csak tudok:))) Ordítva futottam menteni a menthetőt, és hát kellőképpen megijeszthettem a vadászó ölyvet, mert elengedte zsákmányát: nem is csibét vitt volna lakomára, hanem egyenesen a kotlósomat.
Szegény állatot dermedtre riadva vettem a kezembe és vittem a biztonságot jelentő istállóba. Hatalmas kitépett tollfelhő bizonyította, hogy nagyon is időben érkeztem...Azonban a csibéknek egy darabig híre-hamva sem volt, a riadalomtól szanaszéjjel futottak menedéket keresve szénabála mögött, falrepedésben...Még egy jó fél óra eltelt, mire mindegyiket megtaláltam, összeszedtem, és a kotlós alá raktam. Szárnyvégeket megnyisszantottam.
Az ölyv támadás miatt az öreg tyúkjaim között is néma csönd uralkodott még másfél óra múlva is, és csak nagy sokára óvakodtak elő a ketrecek alóli biztonságos zugokból...
Gyönyörű körpanorámás konyhám ablakai így nem csak a csodás kilátást biztosítják a környező dombokra, erdőkre, hanem életmentő funkciója is volt a mai napon:)))

Írd Te a Vidéki Életet! – Cikkíró pályázat eredményhirdetése

2011-11-05T06:10:00.000-07:00

A szeptember végi pályázatnak - amit a Vidéki Élet weboldala írt ki 3 kategóriában - immár vége. Százon felüli pályamű érkezett be, azon belül is a Vidéki Élet kategóriában - aminek fődíj nyereménye a Bodzás Vendégházban 2 éjszaka 4 főnek - 67 pályázat érkezett. Igényes, szép írások, mindegyik kategóriában. A nyertes írások hamarosan olvashatóak lesznek a Vidéki Élet és - engedélyek birtokában - blogom oldalán is.
Gratulálok a nyerteseknek, és vendégházam díj nyertesének: Markó Dávidnak is!

Kirándulás Szekszárdra

2011-11-04T12:40:00.000-07:00

Az idei évben Szekszárdra szervezte falukirándulását az önkormányzat. Szerencsére részt tudtunk venni, hisz egyébként voltak vendégei a Bodzás Vendégháznak - Juditék többszörösen visszatérő kedves vendégeink, akik az iskolai őszi szünetet már évek óta nálunk töltik. Vacsorájukat Zsófi lányom szolgálta fel nekik, így semmi akadálya nem volt kirándulásunknak:)))
A hosszú buszozás alatt jókat ettünk-ittunk, nótáztunk.
Szekszárdon először a "Mézédes emlékeink" - Mézeskalács, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő múzeumot néztük meg, amit a Petrits család működtet már közel 200 éve. A mesterségek apáról-fiúra szállnak, jelenleg a hatodik generáció készíti a termékeket, melyeket a helyszínen meg is lehet vásárolni. Videón bemutatták a mézeskalácsok, cukorkák, a húzott és csurgatott gyertyák hagyományos készítését és eszközeit, a spriccelt és verőfás mézeskalács figurákat, valamint a családi vállalkozás történetét.

A város nevezetességeit, sétáló utcáját, köztéri szobrait idegenvezetővel néztük végig. Elsétáltunk a Babits Mihály Emlékházhoz, ahol a felújított szülői ház eredeti bútorokkal, a család mindennapi használati tárgyaival berendezve látható. Az udvaron életnagyságú szobra látható.

A kirándulás befejező programja a Szekszárd-Szőlőhegyen lévő Bogár-Tanya meglátogatása volt, ahol ízelítőt kaptunk a Sárköz népművészetéből, bekukkanthattunk a régi tiszta szobába, a nyitott kéményes konyhába, rengeteg gazdasági eszközt láthattunk, és legvégül belekóstolhattunk a család boraiba, cuvéet, kadarkát és rizlinget kortyoltunk pogácsával. Társaságunk dalra fakadt, és bakonyi nótákat énekeltünk a tárlatvezető hölgynek, akinek annyira tetszett a csoportunk jó kedélye, érdeklődése, hogy maga is énekelt nekünk sárközi népdalokat.

Kellemes, nótázós hazautunk volt, s Hédi asszonyt már a jövő évi kirándulás terveiről faggattuk. Talán Eger lesz az úticél, méghozzá két napos!

Sorsoltunk- kicsit megkésve...

2011-10-26T07:30:00.000-07:00

Pár héttel ezelőtt a véleményetekre voltam kíváncsi Balaton-felvidéki építészeti stílussal, hagyományokkal kapcsolatban, összevetve e vidék építészetét a sokat emlegetett, sláger Provance-szal, Toscanával, a hozzá fűződő érzelmeinket, a miérteket keresve.
Nagy örömmel olvastam, hogy e méltán gyönyörű vidékünk felveszi a versenyt a külföld sokat emlegetett helyeivel, sokunkban ébreszti azt a harmóniát, megnyugvást, amit irigyelt és megcsodált külföldi rokon-vidékeik.
A cikkre 7 komment érkezett, úgyhogy nem volt túl nehéz a sorsolás:))), nehezebb dolgom lett volna, ha mind a 163 oldalletöltő véleményt nyilvánít:))
A sorsolást nagylányommal, Zsófival végeztük, és íme a nyertes:

Kedves Holdgyöngy, szeretettel várom jelentkezésed levélcímemen, hogy a részleteket és a postázást, ami egy általad választott Gannai kecsketejes herbaszappan , kiválaszthasd. Gratulálok!

Bükkfán füstölt kecskesajt

2011-10-13T02:26:00.000-07:00

Elkészült első "igazi" füstölt kecskesajtom! Valódi füstölőben, bükkfa elégetésével nyerte el végső formáját, színét és illatát.
Eddig is nagyon kedvelt volt a füstölt kecskesajtom, amit a Mosonmagyaróváron beszerzett folyékony füsttel tettem füst ízűvé. Azonban régóta kerestem a megoldást a hagyományos füstölésre, s most talán rendszeresen tudok majd sajtot füstöltetni, igaz, nem a saját füstölőmben, de barátaink és ismerőseink bevállalták termékeimet a saját kolbászaik mellé:)))
Ennek azért is nagyon örülök, mert vendégeim és a sajtjaimat kóstolók folyamatosan érdeklődnek a füstölés módjáról, és noha a folyékony füst gyártástechnológiája és maga a termék "természetesnek" van minősítve, gyakori a fejcsóválás, hümmögés.
Mostantól viszont el lehet felejteni a gyári készítményt, és valódi füstöléssel fogom ízesíteni kecskesajtjaimat.
Mindkét füstölt fajtából van idehaza kóstolóm, és magam is állítom, hogy a hagyományos füstös illat és íz izgalmasabb, kellemesebb.
Nem gyártok ugyan kisüzemi mennyiségű kecskesajtot - jelenleg egyetlen Tincsőm ezt nem is tudná produkálni:))) - de ebből a füstös fajtából igyekszem mindig tartani idehaza kóstolót...

Kávés kuglóf

2011-10-11T05:00:00.000-07:00

Nem túl sűrűn jelentkeztem mostanában főzéssel-ételekkel kapcsolatos bejegyzéssel, pláne édességgel, süteménnyel.
Most mégis egy finom, egyszerű süti receptjét osztom meg veletek, amit akár házi lekvárral, akár édes mártásokkal, sodóval is fel lehet dobni. Reggelire vajjal, dzsemmel, de nassolni is kiváló két étkezés között.

A recept a következő:

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
fél csomag sütőpor
10 dkg margarin
15 dkg cukor
3 tojás
5 dkg mazsola beáztatva
só,
fél liter tej
1 citrom reszelt héja
2 evőkanál darált kávé

A lisztet összekevertem a sütőporral és a darált kávéval. A margarint vízgőzben megpuhítottam, habosra vertem. A tojások sárgáját elkevertem a cukorral és a tejjel, majd a margarinnal összedolgoztam. Sóztam. Beletettem a mazsolát, citromhéjat. A sütőporos-kávés lisztet és a margarinos-tejes masszát egyneművé kevertem, legvégül pedig a a tojások felvert habját könnyű mozdulatokkal hozzáadtam.
A kuglóf formát jó alaposan kizsíroztam, morzsával megszórtam.
Előmelegített sütőben 200 fokon sütöttem kb. 70 percig. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy a tészta közepe is megsült-e.
A sütés elején tettem a kuglóf formára egy darab szilikonos sütőpapírt, hogy a tészta teteje ne égjen meg. Ezt kb. 20 perc után levettem róla.
Finom vendégváró, de gyerekeknek is kiváló reggelire tejszínhabos kakaóval:)))

Két napja még nyár volt...

2011-10-08T12:23:00.000-07:00

Furcsa az évszakok váltakozása. Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra milyen óriásit tud változni az időjárás, azon belül is egyik évszak a másik után. Két napja még nyár volt...Késő nyár. De akkor is...Ezeket a fotókat akkor készítettem. Falusi határszél, kutyáim, legelésző állatok, csupa jóleső, langyos, faluszéli idill.
Nézegessétek, ha kedvetek úgy tartja:

Bogi és Maszat, két gyönyörű pulikutyám velem volt sétám során, ilyenkor nagyon élénkek és attraktívak, minden érdekli őket, a bokorban megbúvó madarak, vagy csak a homokban nyomot hagyó gazdaláb...

A jó idő kedvez a kukoricának, az idén talán még szárítani sem kell, ha az eső elől sikerül betakarítani...

Az én konyhám

2011-10-04T10:27:00.000-07:00

Már két éve írom blogomat és nagy örömömre viszonylag sok a látogatóm. Blogomon keresztül már kaptam vendégeket is, és főztjeimből rendeltek is a minket meglátogatók. Azonban ehhez az is kellett, hogy a magánlevelezésben ráirányítsam a figyelmet blogomra. (Elsősorban a honlapunkon keresztül találnak meg minket: (www.bodzas.hu). Mivel blogomat épp e célból hoztam létre - napi kapcsolatba kerülve a leendő vendégekkel, s részükre alternatívát kínálva a természetközeli pihenésre illetve a nálunk igénybe vehető szolgáltatásokra - étkezés, állatok megfigyelése, lovaglás, baromfitartás-, tojásösszeszedés stb, somlói borok kóstolása, és a kuriózum: kecskesajtkóstolás somlói borokkal vegyítve! , valamint a kecsketejfeldolgozás melléktermékeként finom, növényi olajokkal dúsított szappanok előállításával sikerült felhívnom a figyelmet Gannára és környékünk látnivalóira.
Sok esetben azonban a vendégeink nem tudják elképzelni, hogy az étkeztetést hogyan bonyolítjuk le, így ez a bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni. Gyakran szembesülök azzal, hogy ami számomra egyértelmű és érthető, az még nem feltétlenül az a leendő vendégnek és ezt sok-sok kérdésből állapítottam meg.
Gyakran megesik az a kérdés is, hogy együtt lakunk-e a vendégeinkkel. Válaszom: nem, viszont szomszédok vagyunk vendégeinkkel. A két telek különálló, mégis könnyen átjárható, vendégeink átsétálhatnak hozzánk a gazdasági udvaron, és az utcafronton is. Az állataink közötti tartózkodás akár napi program is szokott lenni a különösen állatbarát családok vagy gyermekeik részére. Gyermekeknek mindenképpen ajánlani szoktam a szülői felügyeletet, bár magam is szívesen tartózkodom a gyermekek között és mesélek nekik történeteket, amennyiben mindennapi teendőim ezt lehetővé teszik.
A reggelit és a vacsorát is házhoz szállítással oldjuk meg, ami szomszédok lévén nem nagy távolság. Lefóliázott tálcákon, higiénikusan érkezik a háztáji étel a vendégek asztalára. Ennek nagy sikere is szokott lenni, vendégeink nagyon szeretik, hogy - főleg a kisgyerekes családoknak - nem kell szállodai körülmények között, netán közönség előtt feszengeniük csemetéik étkezési szokásai miatt.
Néhány többszörösen visszatérő vendégünket saját konyhánkban is vendégül láttuk már, ez varázslatos, pótolhatatlan a jó kapcsolatok ápolása terén. Egy jó beszélgetés, poharazgatás, egy finom vacsora nekünk is felejthetetlen élményt nyújt. Úgy gondolom - és vendégkönyvünk bejegyzései is ezt igazolják - erre óriási az igény az idelátogatók részéről. Nemcsak szállást keresnek, de bepillantást egy mai család falusi életébe. A blogcím is ezt takarja.
Néhány fotó a konyhámról, ahol vendégeinknek és saját magunknak is főzök. Ez tehát nem a Bodzás konyhája:)))

Amikor sparhelten melegítünk, tűzenergiával töltjük fel az ételünket. Mindenki látott már működő sparheltet, tudja, hogy a tűz duruzsolása, és az égő fa illata mennyire meg tudja határozni a konyha egész hangulatát.
A tűz ráadásul egy nagyon fontos energia és információforrás. a tűz az egyik őselem, amelynek jelenléte elengedhetetlenül fontos a szervezet egészségéhez. Ha ezt az energiát elvesztjük, az bizony súlyos testi betegségekhez (legegyszerűbb esetben gyakori megfázáshoz) is vezethet.
(Ezt a pár sort Creativiky blogjából másoltam ide)

Baromfiudvarunk

2011-09-29T05:48:00.000-07:00

Ígértem, hogy bemutatom nyári tollas kollekciónkat, melyekkel színesíteni, netán lecserélni fogom szárnyas állományomat. A bábolnai vörös- és fekete színű harco állományom már kezd kiöregedni, elmúltak két évesek. Jelenleg a tollváltás ideje zajlik, ilyenkor alábbhagy a "tojókedv" is, s faluhelyen ez az az időszak, amikor gazdasszonyék bespájzolnak baromfihúsból. A fekete tollú harcóknál megvárom, amíg kinő az alsóbb tollréteg is, mert ha ezt megelőzően vágom le őket, az nagyban megnehezíti a kopasztást. No jó, félre a horrort:)))
A fiatal szárnyasok a dísztyúkok közé tartoznak, itáliai és japán tyúkoknak nevezik őket. Azért esett rájuk a választásom, mert igaz, hogy kis termetűek, de nagyon jó tojótyúk hírében állnak, és szeretnek kotlani, ami nem mellékes szempont annak, aki szaporítani szeretné őket. Az egyik kotlósom már sikeresen kiköltött nálam pár tojást, a csibék szépen növögetnek. Az itáliai kotlósom naposcsibékkel érkezett, s azon kívül, hogy egypár csibét likvidált a garmadából - valószínűleg nem a sajátjai voltak - gyönyörűen nevelgeti a fészekaljat.
És galamb is került a házhoz, igaz, őket nem kértük: egy barátunk lepett meg velük. A létszámuk erőteljesen megcsappant Macsó kandúrom közreműködése miatt, egy arab dobos azonban rendületlenül állja a sarat, "beolvadt" a tyúkok közé, és így megtévesztően hasonlít a japán csirkékre:)))Őket szerencsére nem zargatja Macsó. Viszont a kiscsibéket addig zárt istállóban tartom, amíg a megfelelő nagyságot elérik, nem szeretném, ha cicaeledel lenne belőlük.
Képeken is bemutatom az állományt:

Ez egy gyönyörű, hófehér japán tyúkocska, pár hete már ad tojást is...

Itt az előző tyúkocska párja, egy tarka japán kakas látható egy nagytestű itáliai tyúkkal próbál ismerkedni. Nem veszélytelen vállalkozás...

Ugyanez a tarka kakas szólóban. Ő már a hangját is hallatja, amolyan repedt-fazék módra:((

Egy fehér japán tyúkocska társaságában látható a galambunk, ami fajtájára nézve arab dobos...Szóval arab, japán, itáliai...van itt minden nemzetiség. A főkakasom azonban igazi hungarikum: kendermagos! Itt egy fekete-szürke nagytestű itáliai tyúk mellett látható.

Tisztaság-meszelés a Bodzás Vendégházban

2011-09-27T02:51:00.000-07:00

Ez a hétvége igazi "vénasszonyok nyara"-időt ígér, s mivel a Bodzás Vendégházban őszi felújítás, meszelés zajlott, hívjuk és várjuk azon vendégeinket, akik ezt a hétvégét akár aktívan, akár csak pihenéssel kívánják eltölteni egy csendes zsákfaluban finom tisztaságillatban, keressenek bennünket: kecske-, gida-, és nyúlételeinkkel gazdagíthatjuk itt-tartózkodásukat.
A reggelik friss-harmatos pékárut rejtenek.
Hívjuk és várjuk Önöket: Bodzás Vendégház

Rendhagyó stílusteremtés, avagy miért szeretjük a kapolcsi dizájnt?

2011-09-18T00:43:00.000-07:00

Kép innen:http://olaszorszag.network.hu/kepek/toscana/toscana__viragos_haz

Nem először járok vidékre kiköltöző ismerősöknél, barátoknál, akik a megvásárolt falusi vagy szerencsés esetben parasztház megvásárlásakor egy olyan életstílust, (feelinget) próbáltak házukból és környezetükből megvalósítani, mint amit a Balaton-felvidéken, sok esetben Kapolcson láttak. Mindig felvetült bennem a kérdés: mi az, ami ott megfogta a látogatót, és amit a saját mindennapjaiba, az akár más vidéken is megvásárolt telkébe, házába át akar plántálni? Ezért játékra, együtt gondolkodásra invitálom olvasóimat: írjátok meg, Ti miért szeretitek a Balaton-felvidék dizájnját, miért éreztek nosztalgiát, vagy otthonotokba való átörökítési kényszert azt ott látott, tapasztalt stílus, életérzés láttán? Mi lehet az oka a magyar lélekben (vagy tán a máséban is...) rejtőző toscan és provánszi szerelemnek, nosztalgiának? Miért olyan népszerűek az ezekkel a stílusjegyekkel meghirdetett oldalak, lakberendezés, élet berendezkedés? Holott ezek mögött is kemény munka, állattartás, és az ezzel járó, mondhatnám vulgárisan: kosz-mocsok jár, elménkben mégis valamilyen módon ez egy édeni-paradicsomi közeg, ahol mindannyian szeretnénk élni.
És ha már játék, hát legyen nyeremény is: a beérkezett kommentelők válaszaiból szeretnék majd egy összefoglalót írni, hátha mindenki számára kiderül: mit és miért szeretünk ebben a forma- és életstílus módiban? A kommentelők között szeretnék majd értékes nyereményeket kisorsolni, ezért várom azon olvasóim felajánlásait is, akik érdemesnek találják kézművesportékáikat erre a célra felajánlani.
Magam a Gannai herba szappanok kecsketejjel készülő változatából ajánlok fel a nyertesnek egy neki tetsző illatút!
Észrevételeiteket, gondolataitokat szeptember 30-ig várom e-mail címemre: bodzazsuzsa@gmail.com

Nyárutó - cicákkal, kutyákkal

2011-09-12T05:50:00.000-07:00

Igazán nem panaszkodhatunk a nyárutó időjárására, három napja kánikula van újból, igaz, a hajnalok már párásak, hűvösek. A rozsdás árnyalatok is sokasodnak már a Bittva-part égereseiben, elsárgult akácleveleket hord a forró szél.
A tyúkok is váltják tollruhájukat, ami szintén a hidegebb időre való készülődés jele. Ezzel egyidőben a tojástermelésük is csökken. Növögetnek a kiscsibék, úgyhogy tavaszra már meglesz a tojástermelő utánpótlás:)) Róluk majd egy következő bejegyzés fog szólni, hisz színesíteni a baromfiudvart két kistermetű tyúkfajtával népesítettem be házunk táját.
Bubu cicám kicsinyeknek adott életet az éjjel, őket még nem zavartam fotózással, eljön majd ennek is az ideje. Tudtuk, hogy ellés várható, hisz egész nap a közelünkben nyávogott, dörgölődzött hozzánk, kereste az ellés helyét, amit leginkább a lakásban tudott elképzelni, ám mi ennek eléggé ellenálltunk, és visszavertünk minden kísérletet a hálószobába való bevackolástól. Így szépen kialakította magának előző ellésének színhelyét a szalmabálák mögötti zugolyban.
Talán már írtam, hogy a pulik közül Boncának szerető gazdit találtunk, és nincs is tőlünk túl messze. Két középkorú puli közé került harmadiknak, és sok-sok örömet okoz, fiatalos lendületével új életre kelti az idősebb generációt. Isten Veled, Bonca, élj sokáig, boldogan!
És egy kis képeslap cicákról-kutyákról, szeretettel mindenkinek:

Kecske kefír

2011-09-02T10:37:00.000-07:00

Az egészséges táplálkozást szem előtt tartva - és mert lehetőségem is van rá:))) - a kecskesajtok mellett megpróbálkoztam a joghurt és kefír előállításával is, ami nem is olyan nagy ördöngösség, elhihetitek!
Most a kefíremet mutatnám be először, s ehhez mellékelek előzetesben egy kis internetes "okosságot" is, csak hogy ne higyjétek, hogy mindent az anyatejjel szívtam magamba:)))
Lássuk, mit írnak róla kézen-közön:

"A kefír egy frissítő tejszerű ital, amely a Kaukázusi-hegység északi részéről származik. Maga az elnevezés a keif török szóból ered, amely szabad fordításban annyit jelent, hogy „jó érzés”, vagy „jóllét”. Az elnevezés helytálló, mivel aki fogyasztja, az jól érzi magát.
A kefír állaga krémes, íze enyhén keserű egy olyan enyhe aromával, amely leginkább az élesztőhöz hasonlít. Kb. 40 egyéb aromát tartalmaz, amelyek mind hozzájárulnak a kefír egyedi, kellemes aromájának kialakításában.
Végül a kefír 0.08%-2%-ban tartalmazhat alkoholt is.
....
Eredetileg a Kaukázusi-hegység északi részén a kefirt nyers kecske- vagy tehéntejből készítették.
A kefir magokkal egybeöntött tejet kecskebőrből készült táskában 24h-ig szobahőmérsékleten tárolták és erjesztették. A kefirt úgy választották szét a kefir magok nagy részétől, hogy azt egy edénybe öntötték. Ez egy habos, krémes italt eredményezett, mely 5%-os alkoholt is tartalmazott. Hideg időben a bőrtáskát kitették a napra, vagy tűz fölé tették.
(Szokás volt a táskát az ajtó közelébe tenni, hogy ha a látogatók belépnek az ajtón, egy mozdulattal „ütéssel” megrázzák a táska tartalmát.) Ez már szinte hagyománnyá vált az ott élő népek közt."
Innen idéztem

Én azonban először a Család és egészség oldalon találtam rá a házi kefír elkészítési módjára, és azonmód felvettem Ágival a kapcsolatot, s rövid időn belül megérkezett a kefírgombám, amivel először friss tehéntejet, majd később kecsketejet is beoltottam. Az eredmény zseniális!
Mind a tehéntejes, de különösen a kecsketej kefír rendkívül üdítő, zamatos, enyhén savanykás-aromás, egyszóval ISTENI!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki. Én legelőször élőflórás kefírrel oltottam be a friss, nem hűtött tejet (kb. 30-35 fokos a legjobb), és azzal is működött.
Jó étvágyat és hosszú életet mindenkinek! (Ha már nem vagyunk a Kaukázusban, mégis készíthetünk saját magunknak igazi kefírt...)

Írd Te a Vidéki Életet! - cikkíró pályázat

2011-09-01T04:37:00.000-07:00

Kedves megkeresésnek és felkérésnek teszek eleget azzal, hogy közzéteszem blogomon a Vidéki Élet magazin cikkíró pályázatát.
Több szempontból is különleges ez számomra, hisz nemcsak a zsűrizésre kértek fel, hanem egyben a fődíja is lesz a nyertesnek (a Vidéki élet kategóriában) egy Bodzás Vendégház-beli 2 éjszaka. Ezért is különös izgalommal készülök e számomra nem mindennapi munkára, és nagy izgalommal várom a beérkező pályaműveket:))) Tehát kalandra fel, kedves Olvasóim, aki érez magában egy kis írói ambíciót, az látogasson el a Vidéki Élet magazin oldalára, és olvassa el a pályázati feltételeket!

Tincső és a szivárvány

2011-08-31T09:12:00.000-07:00

Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk az időjárás sokszínűségét: a nyár "hozta" a meleget, de volt "szélsőség" is bőven:))) Az alábbi képeken egy ilyen időjárási front képeit örökítettem meg. Eleinte a napsütésben csak pár csepp eső kopogtatta az ablaküveget, később erőteljesebbre váltott, és igazi nyári zuhé lett belőle. Voltak hetek, amikor mindennaposak voltak a nyári záporok, zivatarok, akár órákon keresztül. Az éppen nyaralók - a Bodzásban lévőknek is - nem nagy örömére. A nyár a napfürdőzésről, a strandolásról, a felhőtlen kikapcsolódásról szólna, ebbe néha beleszól a nagybetűs Időjárás. A nyárutó viszont azoknak kedvez, akik megengedhetik maguknak az iskolakezdés előtti ejtőzést: nálunk épp egy ötgyermekes család nyaral.
Fotók a nyári zivatar előttről. Tincső kecském nagyon érdeklődve szemlélte a fejleményeket....

In memoriam...Leó

2011-08-18T00:38:00.000-07:00

A sok munka közepette gyűlnek-gyűlnek a beírandók, kedves olvasóimmal a megosztani valók. Szép és jó témák, kedvesek és szomorúak is, mint ahogy az életünk is pereg, hol gyorsabban, hol lassabban, néha örömökkel, néha fájdalmakkal.
Leó elköltözött tőlünk. Az öröklétbe. Én legalábbis így hiszem.
Épp nem is olyan rég írtam róla egy tavaszi nagy-nagy kirándulása okán, amit 3 tüzelő kutyahölgyért tett meg, ő, aki már a sérült hátsó ízületeit is alig bírta mozgatni. Több, mint 16 évig volt hűséges kutyánk, jó barátunk. Nagyon sokat kaptunk tőle, és csak reménykedem, hogy ő is megkapta a neki járót. Nemcsak csontban, ennivalóban.
Hősies és bátor eb volt, a területét mindenekfelett őrizte, és utolsó csatáját is megvívta ezért örök ellenségével, Dömével. Tudván-tudta, hogy alul fog maradni. És mégis.
A képeken kívül álljon itt néhány gondolat, ami nagyon közel jár az enyémekhez, és talán jobban elmondják szeretetünket, érzéseinket róla, érte.

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény idevezet, Ádáz.

Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Hagymás-sonkás langalló

2011-08-04T04:41:00.000-07:00

Hát bizony nem egy egzotikus Föld körüli turné miatt nem írtam az elmúlt időszakban...Dolgos hetek vannak a hátunk mögött és előttünk is. Vendégeink egyre többen igénylik házi főztjeinket, s ez talán ennek a blognak is köszönhető...
Most egy egyszerű étket mutatok be, mely annál inkább kelendő volt az elmúlt hetekben, többször is megsütöttem vendégeinknek, akik leggyakrabban ezt választották étel-választékunkból.

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2 ek. olaj
só, teáskanál cukor

Töltelék:
2 tojás
1 nagy pohár tejföl
30 dkg hagymaféle (lila-,vörös-,fokhagyma, hagymaszár)
20 dkg kockára vágott sonka (vagy réteges szalonna)
só, bors kakukkfű

Elkészítés:
A lisztbe elmorzsolom a 1,5 dl cukros vízben oldott élesztőt, belekevertem az olajat, jól kidolgoztam, majd egy órát pihenni hagytam.
A tojásokat elhabartam a tejfölben, sóztam, borsoztam, kakukkfűvel ízesítettem.
A hagymákat karikára vágtam, a sonkát felkockáztam.
Wokban kevés zsíron megpirítottam a hagymákat, majd a sonkát is, és félretettem.
A megkelt tésztát kinyújtottam, kizsírozott tepsibe egyengettem, tenyérrel beleigazítottam, hogy legyen egy kis pereme.
Ezután a tojásos tejfölt ráöntöttem (ezért kell a perem, hogy ne folyjon a tészta alá), majd a félig megpirított hagymakarikákkal és a sült sonka kockákkal megszórtam a tetejét.
220 fokra előmelegített sütőben pirulásig (kb. 40 perc) sütöttem.

Lehet kolbászkarikákkal, paradicsom-bazsalikom variációval készíteni, vagy kinek mi jut eszébe:)))
Biztos sikerünk lesz vele!

A már kisütött langallóról sajnos nem készült fotó, talán majd egy másik ízzel elkészítve bemutatom a "végterméket" is.

Miért igyunk csapvizet?

2011-07-24T00:52:00.000-07:00

Ezzel a címmel kaptam a minap egy prospektust a helyi Vízműtől. Azt eddig is sejtettem (tudtam), hogy a víz stratégiai fontosságú, háborúk dúltak valamikor (s talán ma is?) érte, a folyókkal, patakokkal gazdag területek mindig a vándorló, nomád népek letelepedését segítették. Civilizált világunkban is óriási jelentősége van egy ország vízellátásának, igaz, ma már tisztítani kell vizeinket a fogyasztáshoz.
Az azonban engem is meglepett, hogy a pápai ivóvíz minősége megbízhatóbb, mint egyes palackozott ásványvizeké. (Az nem derült ki a szóróanyagból, mely termékkel került összehasonlításra a pápai víz, lehet, jó lett volna ezt is megtudni, azonban úgy sejtem, ez már akár a hitelrontás kategóriájába vágna..., amiért perek, és büntetés járhat).
A kiadvány összehasonlít ezen kívül egy víztisztító berendezéssel kezelt csapvíz-mintát az eredeti csapvízzel, s a számadatok szerint a tisztított csapvízből különböző, határértékeket meghaladó eredmények születtek (pl. pseudomonas 200/100 ml a 0 helyett), így ez a víz csak forralás után iható!
Tanulságként felhívják figyelmünket, hogy a nem megfelelően karbantartott víztisztító többet árthat, mint amit használ.
További érdekességek:
- 1 liter ásványvíz árából 200 liter csapvizet lehet inni
- az itteni csapvíz minősége jobb, mint a legtöbb palackos ásványvízé (mérésadatokkal alátámasztva)
- nem kell hazacipelni, tárolni, hűteni
- nem szennyezzük a környezetet palackokkal

...és ezt mindig megengedhetjük magunknak:)))

Mindig jóízűen fogyasztottam csapvizünket, s vendégeink is elismerően nyilatkoztak üdítő voltáról, úgyhogy a szóróanyag főcímében feltett kérdésre érzékszervileg is azt válaszoltam volna, hogy finom, a méréseredmények pedig az észt is meggyőzték.
Vigyázzunk hát vizünkre, becsüljük meg és főleg ne szennyezzük!

Első médiamegjelenésünk az interneten

2011-07-07T11:12:00.000-07:00

Bizonyára mindenkit szívmelengető jóérzéssel tölt el, ha írásait a Bloggeren sokan kísérik figyelemmel, kedves megjegyzések érkeznek a posztokhoz, és virtuális barátságok alakulnak ki a legaktívabb olvasókkal.
Most engem is megkeresett egy hasonló témában "utazó" weboldal, és engedélyemet kérte egy-két írásom átvételére oldaluk népszerűsítésére. Ez a népszerűsítés persze kétoldalú, hisz felületükön én is plusz olvasókhoz juthatok.
Orsi és Ida a Balaton-felvidék kulturális, művészeti és gazdasági vetületét veszi górcső alá, nagyon színvonalasan, magazin formában, és népszerűsíti ezt a gyönyörű "magyar Provance-ként" emlegetett területet.
A Bakonyalja, így Ganna is, nincs messze ettől a vidéktől, magunk is gyakran megfordulunk Dörgicsén, Balatoncsicsón, Balatonakalin, hogy csak a legkedvesebbeket említsem.
Piacok megnyitása, képzőművészek, iparosok bemutatása, gasztronómiai kalandozások, helyi kézművesek bemutatása: mind-mind olvasnivalót kínál az érdeklődőknek.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Vidéki Élet oldalát, ahol legutóbb az Egy csepp falusi élet egy régebbi cikke is megjelent.

Kovászos uborka - a nyár slágere

2011-07-04T04:32:00.000-07:00

Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy nyáron a jól behűtött kovászos uborkát még akár magában is szívesen elnassoljuk - én magam ebbe a kategóriába tartozom. Vajas kenyér mellé szinte már nem is kell semmi más - esetleg még egy kis Noszlopi Erős Pista:)))
Ha csak tehetem, a piacon azonnal beszerzem a hozzávalókat: közepes, vagy annál kisebb kovászolni való uborkát, kaprot minden mennyiségben! Én a 10 cm-nél nem nagyobb uborkákra szavazok!
Ha legalább 2 kg-nyi megfelelő méretű uborkát sikerül beszereznem, a recept a következő:
3 liter vizet felforralok 3 evőkanál sóval
Az uborkákat alapos kefével való csutakolás után mindkét oldalán "lefejelem", és négyrét bevagdosom, a jól elmosott üvegekbe jó szorosan belehelyezem. A langyosra lehűlt sós lét rájuk öntöm. Azért biztos, ami biztos: én szoktam egy két levél babért, pár szál kaprot, néhány fokhagymagerezdet és egész borsot is belehelyezni az üvegekbe, de a klasszikus kovászos uborka csak a sós lét és az épp megpirított fehér kenyeret "bírja" el! Nos, én ezen is csavarintottam egyet: rozsos kenyeret "kapattam" meg kissé, és ez került "fedélnek" az uborkákra. Legalább négy napig kell félig lezárt fedővel tárolni, napsütéses helyen. Naponta többször is forgattam, hogy az uborkák minden oldalról napfényhez jussanak, és az erjedés kellőképpen beindulhasson.
Mint az előzőekben is írtam, magában is csuda felséges, húsételek, pörköltek nyáron nálam elképzelhetetlenek kovászos uborka nélkül!

Mi készüljön nyúlhúsból? A Rita konyhája receptversenye

2011-06-30T08:58:00.000-07:00

A nyúlhúsevés - húsevő körökben, természetesen - a kedvenc témám. Amióta étkezési céllal - is - tartom őket, folyamatosan érdekelnek a nyúlhús receptek, s vendégeim körében is próbálom népszerűsíteni ezt a kissé feledésbe ment remek húsféleséget. Európa más tájain miért olyan nagy kincs a nyúlhús, ami nálunk alig ismert az utóbbi egy-két évtizedben? Régebben persze tudták a falusi öregek, miért tartanak nyulat. A nyúl a legkritikusabb időkben is - háborúk - megette a zöldet, aztán utána húsával szolgálta a gazdáját. Szaporasága miatt szívesen tartották, és húsa a csirkehúsét is felülmúlta. - Itt most kizárólag háztáji húsféleségekről van szó, az iparilag előállított nálam nem beszédtéma...
A Rita konyhája blogon előírt receptversenyen való részvétel ezért nálam nem volt kérdés.
Blogomon egy-két nyúlrecept már előfordult - így ezekből mazsoláztam a versenyre. A határidő a mai nap volt, s ezúton kérem kedves blogolvasóimat, hogy a Rita konyhája Facebookos oldalán lájkolja receptemet, és izguljon velem együtt a kedves nyereményekért:)))
A versenyben a Nyúlhús almaszószban receptemmel veszek részt, ugyan beküldtem egy másikat is, azt végül is nem látom a listán.
Szavazatodat előre is köszönöm!

Mézes-mákos puliszka szederrel

2011-06-27T01:16:00.000-07:00

Mi is az a puliszka vagy polenta, vagy görhe, tájegységenként változó elnevezéssel? Hát bizony egy tipikus szegényétel, amit legalább olyan egyszerű elkészíteni, mint amilyen laktató volt a szegények háza táján, az igen gyakori húsmentes napokon. S mivel ízesítésének csak a fantázia szab határt, ezért rengeteg féleképpen készül, sósan és édesen, gyümölcsösen, juhtúrósan egyaránt.
Sok vita folyik az alapanyagáról: kukoricalisztból vagy darából készítsük-e? Kutakodásaimban addigra jutottam, hogy az eredeti puliszka mindenképpen kukoricalisztből készül, a darás változat csak amolyan "kevertnek" fogható fel, aminek elkészítéséhez csak a lusta asszony fog hozzá:)) A kukoricalisztből készült puliszka elkészítése esetenként - főleg, ha nagy volt a család, márpedig még fél emberöltővel ezelőtt is nem az 1-2 gyerekes családok voltak többségben - komoly izomerőt vett igénybe, ezért gyakran készítette a férfinép, s talán innen eredetezhető a gyártás dicsfénybe emelése. (Ugyebár egy nő nem feltétlenül mesél ódákat egy rém egyszerű étel elkészítéséről, amit most itt és most én egy picit megcáfolok, viszont mentségemre legyen mondva, hogy egy kevés kultúrtörténeti adalékot szándékoztam átadni annak, akit érdekel.)
Egyéb elnevezései még a mamaliga és a málé, vagy a kukoricagánica, trendibb körökben a polenta.

És lássuk, hogyan is készült, most az én konyhámban (lusta asszony módra:)))

- 20 dkg kukoricadara (2 órát tejben ázva duzzadt)
- 1 liter sós víz
- 1 ek. vaj

A megduzzadt kukoricadarát felöntöm a sós vízzel és kb. negyed óráig - a dara megpuhulásáig folyamatosan kevergetem. Lényeges a folyamatos keverés, mivel egyébként pukkadozik, fröcsög és emígyen éget is. Akkor jó, ha elválik az edény falától. Nos ezután bármi módon ízesíthető, lekvárral, juhtúróval a leggyakoribb. Én ekkor kevertem bele a vajat, a mákot és a mézet is, és belehintettem a frissen szedett feketeszedret.
Ezután az én változatomban volt egy kis csavar. A puliszkát kiterítettem sütőpapírral kibélelt tepsire, és 220 fokon előmelegített sütőben még kb. 20 percig sütöttem. A forró puliszkát hagytam teljesen kihűlni, majd a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket szaggattam belőle, és így került az asztalra édességként.
Az épp nálam vendégeskedők és barátaink is kaptak belőle.

Tejszínes tormaleves zsályával

2011-06-25T00:55:00.000-07:00

Ez a nagyon finom leves Húsvétkor lenne autentikus, nálam most került terítékre.

Hozzávalók:

1 szál torma reszelve
fél citrom leve
10 dkg zsiradék (vaj, margarin, zsír)
liszt a rántáshoz
fél liter tej
1 dl tejszín
fél liter húsleves alap
1 ek. méz
2-3 zsályalevél
só, bors
szalonnakockák kisütve

Elkészítése:

A tormát megtisztítva lereszeljük és meglocsoljuk a citromlével, így közömbösítve picit a csípősségét. Felhevítjük a zsiradékot, és világos rántást készítünk a liszttel, amit felengedünk a húslével, tejjel. Felforraljuk, majd hozzáadjuk a tormát, sózzuk, borsozzuk, kevés mézet is adunk hozzá.
Pár percig együtt rotyogtatjuk a hozzávalókat, és már kész is.
Én a tejszínt a már kész levesbe csorgattam bele, azzal már nem főztem tovább.
Tálalásnál szalonnakockával és zsályalevelekkel díszítettem.
Fincsi volt!

A receptet a Vidék Ízéből kölcsönöztem, mégpedig a 2009. évi áprilisi számból.

Zirc-Aklimajor - új piac megnyitása

2011-06-23T02:02:00.000-07:00

Egyre-másra nyílnak környékünkön az újra feléledő helyi piacok, termelői portékákkal, kézműves árukkal. Valószínűleg köszönhető ez annak is, hogy egyre több gyanús áru van a bevásárlóközpontok polcain, az információ pedig zúdul ránk a külföldről behozott, több száz, esetenként több ezer kilométeres utat megtevő "ennivalóról". Vajon miért is lehetséges, hogy az ily módon kosarunkban kerülő áru lényegesen kevesebbe kerül a helyben termelt élelmiszernél? Ma már tananyag lehetne a nemzeti mezőgazdaság tönkretétele és ezáltal a külföldi árunak nyílt terep biztosítása. A történet mélyreható elemzése nem ennek a posztnak a feladata, úgy gondolom, bőséges információhoz juthat bárki ebben a témában, de elég csak a józan "paraszti" eszünkre hallgatni és lehetőleg nyitott szemmel járni az országban, a világban, és a helyi termelői piacon is:)))

A legújabb piac nyitás 2011. június 25-én lesz délelőtt 10 órakor Zirc-Aklimajorban. A MajorBolt és Majorpiac a zirci ciszterci apátság egykori udvarházában nyílik, kulturális programokkal, kulináris élvezetekkel, tárlatokkal, előadásokkal, kézműves foglalkozásokkal és helyi termék vásárral.

Aki teheti, és a környéken jár, látogasson el ide, a gannai Bab Egyesület (Bakonyalja Barátai) is képviselteti magát kézműves foglalkozásokkal és helyi termékeivel. A Bodzás Vendégház kecsketejes háziszappanjai és kekszmintázói is kaphatóak lesznek.

Gianna Nannini- Hallgassátok!

2011-06-19T09:23:00.000-07:00

Ma erre a zenére pihentem ki a gyönyörű, de munkás hétvégét. Hallgassátok lehunyt szemmel, és csodázzatok:
http://youtu.be/MIPrmEQ4G4Y

Bejárati ajtó restaurálás

2011-06-15T10:02:00.000-07:00

Asztalos dolgainkról nem szoktam sűrűn írni, mindig úgy terveztem, hogy azt majd egy különálló blogban. Csak hát az internetes munkára jut a legkevesebb idő, főleg így nyáron, amikor sokáig kint lehet dolgozni, és az állatok esti ellátása is jócskán elhúzódik az estébe.
Ezt a munkát mégis megemlítem, mert annyira szép lett, és olyan szívesen bíbelődtem rajta.
Egy szomszédos faluba készült az ajtó, ahol a tulajdonos a parasztház minden még használható elemét próbálja megmenteni, így került hozzánk a ház négy bejárati ajtaja felújításra.
A feladat a régi festék lecsiszolása, lemaratása, a megrongálódott díszek felújítása, és az egész felület patinázása.
Nos, ez így elmondva 4 sor, viszont az összes alig létező szabadidőmet felhasználva, Zsófi segítségével is több, mint három hét lett belőle. Az eredmény viszont szerintem gyönyörű, és a tulajdonos is nagyon elégedett volt!

Bodzaszörp reszelt almával

2011-06-13T09:50:00.000-07:00

Lement a bodzaszezon, legalábbis a virágé, és én csak most készítek bejegyzést az idei bodzaszörpömről, vagyis ivólevemről. De hát két hete úgyis minden bejegyzés a bodzáról szólt, úgyhogy most talán érdekesebb leszek:))) Annál is inkább, mert az idei bodzavirág gyűjtésemet almával készítettem el, és valljuk be, ez már egy óriási változtatás a hagyományos receptekkel szemben!:))
Lássuk, hogyan is bolondítottam meg ezt az egyszerű innivalót:

25 db bodzavirág tányér
3 liter víz
1 kg kristálycukor
1 evőkanál citromsav
1 egész citrom felkarikázva
2 db alma lereszelve

képezte az összevegyíteni valókat, azaz a vizet először a cukorral felforraltam, majd langyosra hűtve öntöttem az üvegekbe előkészített virágokra illetve reszelt almára. A citrom és a citromsav is az üvegekben várta a nyakon öntést.
24 órát lefedve hűvös, sötét helyen tároltam (kamra), másnap átszűrve és jól behűtve fogyasztható!
Egypár napig eláll, azután kissé erjedni kezd és úgyis finom!

Diós kecskesajtgolyók

2011-06-11T09:38:00.000-07:00

Nos, a fenti kép nem túrógombóc pirított morzsában, bár kétségtelenül sok a hasonlóság.
Vannak helyek - pl. Franciaországban, úgy tudom - nincs is külön fogalom a túróra, az is a sajt fogalmába tartozik.
A sajtgolyókat lágy kecskesajtból készítettem úgy, hogy a kész sajtot villával megtördeltem, és kevés tejszínnel formázhatóvá gömbölygettem. A sajtgolyók belsejébe likőrbe áztatott mazsolát nyomkodtam, és a sajtocskákat darált dióba meghempergettem.
Friss tavaszi salátákhoz, könnyű halételekhez ajánlanám egy kellemesen áttetsző rosé bor társaságában, például a Pántlika Pincészet (Dörgicse) Zweigelt Roséja szerintem kitűnő választás lenne...

Blogajánló

2011-06-06T11:44:00.000-07:00

Lassan két éves blog fennállásom óta alighanem még egyszer sem ajánlottam blogot olvasóimnak, pedig rengetegre fel lehetne hívni a figyelmet. Bízom azonban abban, hogy az oldalsávban szereplő kedvencek is elég átkattintást eredményeznek, és tőlem is szereztek már e blogok olvasót maguknak.
Kriszti blogjára azonban azért is szeretném felhívni a figyelmeteket - azon kívül, hogy csodás ékszereket készít, és remek fotós! -, mert blogomat és vendégházunkat úgy reklámozta egy posztban, hogy még csak nem is szólt róla. Teljesen véletlenül bukkantam a bejegyzésre.
A májusi lovas majálison egymás mellett árultuk portékáinkat, és természetesen egy Lakota-fülbevalóval lettem gazdagabb, hegyi kristályból készült kövekkel. Imádni való darab, nagy kedvencem most a nyáron, áttetsző csillogása jól mutat a lebarnult bőrömön. (Valaki le is fotózhatná...:)))
Kukkantsatok be hozzá, érdemes!

Kurkumás kecskesajt mentával

2011-06-04T10:57:00.000-07:00

Próbálkoztam már kb. tavaly ilyenkor kurkumás, azaz természetes ételszínezékes sajt előállításával. Akkor csak a sajt külső felszínét kenegettem meg olajban elkevert kurkumával. Mi tagadás, az eredmény eléggé meglepő volt:)))
Csakúgy, mint a mostani, ami picit másképp készült, ugyanis az olajos kurkumát most beleforgattam a sajttésztába is.
Díszítésnek mentalevelet préseltem bele. Egyelőre még érlelem, felvágás után is készítek majd róla fényképet.

A nyúlhús dicsérete

2011-05-30T01:39:00.000-07:00

Az egészséges táplálkozás, a reformkonyha, a zsírszegény ételkészítés előretörése idején vajon miért szorul háttérbe a nyúlhúsevés, ami évszázadokon át a baromfi mellett fő táplálékunk volt. A sertést és marhát is megelőzve.
Pedig a nyúlhús ideális táplálkozási forrás, a baromfinál jóval magasabb fehérjeforrás, és jelentősen alacsonyabb zsírtartalma miatt.
Háttérbe szorulásának talán a külföldre való kivitel, a viszonylag magas ára, és nem utolsó sorban emócionális oka van.
Pedig a nyúlhús a legkönnyebben emészthető fehér hús, könnyen elkészíthető, nem hízlal, betegeknek, kismamáknak is kiváló. Bár a nyulat másképp kell fűszerezni, mint a baromfit pl., de a pácolás kifejezetten előnyös a nyúlhús számára. Kiválóan illenek boraink - pl. a somlói :))) - e húsféleséghez, és friss vagy szárított zöldfűszerekkel, zöldségekkel csodás ételköltemények készíthetők belőle, ezekről a későbbiekben magam is híradást adok, de volt már nyúlrecept a blogomban ezidáig is.

Gránátos kocka, vagy grenadírmars, icipicit másképp

2011-05-27T00:20:00.000-07:00

Nálunk ez az étel az egyik főkaja! Családom nem bír betelni vele, és ez vonatkozik lányom és férjem gyerekkorára is. Vagyis mindig, mindenkor nyerő volt, ha kedveskedni akartam nekik. És mily csodás, hogy ezért az ételért, és alapanyagaiért nem kell a világ végére menni!
Persze jellemző az ilyen egyszerű ételekre, hogy azért rá kell érezni elkészítésük módjára, nekem sem sikerült, és sikerül mindig egyformán. A legtöbb a hozzáálláson és a ráfordított időn múlik: most is vallom, hogy a legegyszerűbb ételek is akkor varázslatosak, ha teljes valónkat adjuk elkészítésükkor, nem csinálunk mellette 6 más dolgot - a rutin majd úgyis előhozza a végeredményt, jelszóval. Ez nem igaz: mindig és mindig teljes odaadásunkra van szükség. (Ez persze igaz az élet más területeire is!)
A megszokott recept (zsír, krumpli, hagyma, kockatészta, pirospaprika, só, bors) bármelyik gasztro oldalon elérhető. Pl. itt:
http://www.tutireceptek.hu/granatos-kocka
Én sem csinálom másként: olaj helyett viszont kizárólag disznózsírt használok, jobb napokon saját kiolvasztásút.
Amiért a mai poszt született, az kedves olvasóim bátorítása a megszokottól való kitérőkre, mint most nálam is, hisz pusztán azzal értem el egy kicsit más ízt - finomat, kellemeset, mindenki által dicsértet -, hogy a hagymát újhagymaszárra váltottam ki, és ezzel ízében és küllemében egy kicsit mást varázsoltam ebbe az egyszerű étekbe.

Májusi napjaink kaszálással, fűgyűjtéssel

2011-05-24T00:16:00.000-07:00

Csodás idővel köszöntött be a május, az esőzések, s utána a sok napsütés hatására fantasztikus dús növényzet nő az állatok számára. A lovaknál a karámok lekerített részébe hamarosan átköltözhet Maláta és Füge, ámbár Füge sántasága még hagy némi kívánnivalót maga után: neki a gyógyszeres kezelés mellett még istállófogság, és némi vezetgetés van előírva. A karámban való legelészés és vágtázás egy kicsit odébb van. Nehezen is tűri a két ló a különválást, hisz Malátát azért rövid időre kiengedjük a legelőre. A környékünkön növő friss zöldet viszont naponta kaszáljuk és hordjuk be állatainknak. Lovak, kecskék, nyulak nem kis örömére.

A három puli: Bogi, Bonca és Maszat, s néha Leó, a vénséges kutyusunk is kísérője reggeli takarmány begyűjtésünknek.

Bemutatom a gévagombát

2011-05-13T21:42:00.000-07:00

A gévagomba egy egyszerű gombafajta, általában a folyók, patakok partján lévő fűzfákon - néha egyéb fákon is megtelepszik. Nekem is van egy lelőhelyem a Bittva partján, ahol sajnos mostanság tarvágás történt, alaposan meg van ritkítva a fás növényzet, így a megszokott fűzfám is eléggé nyilvánvalóvá vált, ami annyit jelentett, hogy gombagyűjtésemkor már megcsonkított gévagombatelepre bukkantam. A legzsengébb, puha részeket már leszedték előttem.
A kissé savanykás, gumiszerű gombából leveseket, salátákat csinálok elsősorban, de kiváló különböző mártásokhoz (mustáros, kapros stb.)is. A mostani gyűjtést - mivel nekem már csak az "örege" jutott, hagymás-ecetes-cukros-sós lében felfőztem, és dunsztoltam. Salátákhoz, esetleg sajtkóstolókhoz fogom felhasználni.

Májusi legelő, pulikkal

2011-05-13T21:39:00.000-07:00

Valószínűleg nem írtam még róla, hogy Maszatot - Bogi pulikölykét - visszakaptuk, a gazda elfoglaltságai miatt nem tud kellőképpen gondoskodni róla. Házunk táján ez nem okozott különösképpen fennforgást, némi szaglászás és morgás után mindenki - Bogi és Bonca is - beazonosította a vérvonalat, hatalmas örömködés, óriási hancúrozás és sok-sok ugatás jelezte azt az örömöt, hogy a család újra együtt van. A két kölyök azóta elválaszthatatlan, reggel együtt futnak felém, amikor nyitom az ajtót, és ugranak a nyakamba. Mindenhová követnek, és lesik az óhajomat. Szó szerint. Közben persze sokat rakoncátlankodnak, tanulják, hogy nem kergetjük a tyúkot, és nem izgulunk fel fölöslegesen, ha a nyulak kikerülnek a nyúlsimogatóba. Lovat terelni együtt a legizgalmasabb, s én fogom a fejem sokszor, hogy hogyan nem kerülnek Maláta vagy Füge lába alá a rendíthetetlen terelés során. Szóval nem unatkozunk ennyi puli között, ahol néha megjelenik Leó, öregesen, összenyalogatva minden útjába tévedőt, és szeretetre, simogatásra várva el nem bújik az ifjúság heves megnyilvánulásai elől egy kis szunyókálásra.

Lovasmajális Pápán, képekben

2011-05-13T21:37:00.000-07:00

Első ízben került megrendezésre ez a gyönyörű program, remélhetőleg nem utoljára. A szombati gyönyörű idő sokakat kicsalt a csodálatos környezetben lévő lovasiskolába, ahol a szervezők profi munkájának köszönhetően ideális terepet biztosítottak a lovasbemutatóknak és a kísérő programoknak egyaránt. Íjászkodás, agárverseny, solymász bemutató kísérte a lovas akadályversenyeket, andalúz, fríz lovak bemutatója színesítette a rendezvényt. A vásárosstandon kézművesek vonultatták fel portékáikat - itt voltam én is kecskesajtjaimmal, gyógynövényes-kecsketejes házszappanjaimmal, kekszmintázómmal és különleges zseléimmel.
Innentől beszéljenek a képek helyettem:

Bubu cicám és a szaporulat...

2011-05-12T09:07:00.000-07:00

Bubu cicám elérte az egyéves kort, és két hónappal ezelőtt az ivarérettséget is. Ez, ugyebár cicaszaporulatot jelent...Eleinte nem tudtuk biztosan, hogy Macsó cicánk - aki kandúr - az apuka-e, - s szerintem most sem bizonyos ez a lehetőség, mindenesetre a cicaalom "idegenkezűségre" utal, a született cicákban némi rozsdás beütéssel...
Bubu - szobacicaként - az almot a lakásban próbálta megszülni, mi ennek eléggé ellene voltunk, s mindent megtettünk annak érdekében, hogy a külvilágban találja meg a szaporulat "elejtését". A szalmabála mögött eléggé védett helyet találtunk neki, s jobb híján el is fogadta döntésünket, lévén, hogy első kiscicája már félig előbújt...
Nos, az egész vajúdást azért nem írnám le, nagyjából annyi az érdekes, hogy az öt kitolásból mindössze három élveszületés lett. Nem tudom, cicáéknál ez mennyire helytálló, hisz eddig csak "paraszt macsekok" voltak nálunk- betérő cicák, hellyel-közzel alommal, sokszor azt sem tudtuk hányan vannak.
Aztán, mivel a szalmabála persze fogyogatott a lovak és kecskék alá főleg, de a baromfiak és a nyulak is részesültek e gyönyörűségből - szóval a bála elfogyogatott, és Bubu nem látta biztonságban az almot, ezért őrült módon próbálta biztonságos helyre - azaz a lakásba becipelni őket. Nem nagyon örültünk tettének, ezért próbáltunk segíteni neki megtalálni a lehetséges megoldást. Először a lóistállók fölé vittem fel a kosarat szalmástól, kiscicástól, ám ez valamiért nem tetszett Bubunak, és egyenként hordta le a kölykeit. - Szintén be a lakásba...
Még két másik hely után végre megtaláltam a nyúlistállót, ahol a zárt ajtók mellett biztonságban tudhatta az almot akkor is, amikor épp vadászni indult, vagy csak a megérdemelt csirkeszárnyvégért kuncsorgott be a konyhámba....

Medvehagyma olajban

2011-05-09T08:52:00.000-07:00

Az idén kicsit megkésve sikerült eljutnom a közeli kupi erdőbe, ahol medvehagyma erdő várja az idelátogatókat, messziről hírül adva fokhagymaszerű illatával e csodás növény lelőhelyét. Tehát nemcsak Orfű a medvehagyma hazája, kérem tisztelettel a Bakonyba látogatni ilyentájt annak, aki szeretné begyűjteni e gyógy- és fűszernövény leveleit...A poszt most íródott, a gyűjtés viszont kb. kéthetes, és illik tudni, hogy medvehagyma levelet még virágzás előtt ildomos gyűjteni, hisz a levelekben ekkor koncentrálódik legerősebben a hatóanyag, amiért szeretjük...
Jó pár éve gyűjtője vagyok e növénynek, sajtokhoz, salátákhoz, pogácsákhoz használom levelét. Eddig mindig fagyasztva tároltam, a megmosott, leszárított leveleket folpackba csomagolva a fagyasztóba száműztem felhasználásig. Olyankor persze a fagyasztás melléktermékét - a kiolvadt levet, vitaminokat ki kellett hagynom az étekből.
Idén másfajta eltevéssel próbálkoztam: a megtisztított leveleket spenót módjára felaprítottam, és olajon kissé megfonnyasztottam. Sóztam, és mikróban előkezelt,tisztára mosott üvegcsékbe töltöttem.
Reményeim szerint az ily módon eltett medvehagymalevelek ugyanúgy hasznosíthatók a Bodzás Vendégház kedvelt medvehagymás receptjeihez, mint egyéb salátákhoz, vagy pestókhoz.

Rozmaringos és bodzaleveles szappanok, kecsketejsavóval

2011-05-06T08:29:00.000-07:00

Ezek a szappanok megrendelésre készültek, kozmetikába. Magam nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy kozmetikus is fel merte vállalni termékeimet - amit persze előzőleg ki is próbált.
A szappanok fő alkotórészei az olíva és a kókuszolaj, és saját termékeimben mindig megtalálhatóak a kecsketej, vagy a savó mellett a méhviasz (vagy a termelői méz), a zabliszt és a Bakonyból begyűjtött gyógy- és fűszernövények, jelen esetben a rozmaring - amit magam nevelgetek, és a bodzalevél, ami a kertek alján nő, és alkalomadtán begyűjtöm, szárítom. Hamarosan ez a szappan a bodza virágjából is elkészül majd...
Illatnak a rozmaring illóolajat és a kamillát választottam.

A szappanokat muffinformába öntöttem ki, a háttérben Bogi és Bonca pulikutyám látható elmosódottan...

Egy újabb pásztorétel - Fokhagymás sajtleves kucsmagombával

2011-05-05T03:10:00.000-07:00

Itt a kucsmagomba szezon, a rejtekhelyek olyan titkosak, hogy van, aki inkább a feleségét adja kölcsönbe, minthogy elárulja kucsmagomba-lelőhelyét....
Nos, a recept rém egyszerű:

Legyen 8-10 kucsmagombád, 5-6 gerezd fokhagymád, és egy jó darab aromás kecskesajtod...A fűszerezéshez kell még só, bors és lehetőleg friss bazsalikom, némi csípős paprika. (Ha nem lenne eléggé aromás a kecskesajtod...:)))

A gombát megtisztítva, felaprózva együtt teszem fel forrni a sajttal és a fűszerekkel. Itt mindössze az arányokra kell figyelni: ennyi hozzávalóhoz nehogy 2-3 liter vizet tégy, elég a liter, vagy a másfél. A gomba puhulásáig kell főzőcskézni, addig a lereszelt sajt is elolvad a lében. A kucsmagomba nagyon finom levet ereszt, ezért nem gondolom, hogy hús-alaplével kéne próbálkozni - de aki akarja, azt is megteheti. Így veszít a pásztorleves fogalmában, de ihaj, több is veszett Mohácsnál...A jó sok fokhagyma apróra elnyomkodva, a borssal, bazsalikommal való dús találkozás a lében megadja ennek a levesnek az ízét.
Én még petrezselymes galuskával dúsítottam, de a buggyantott tojás is tökéletes választás ehhez a leveshez.
Egy csöpp tejszín nem hadakozott, hogy nem akarna belekerülni...

Trappista jellegű sajt

2011-05-03T08:35:00.000-07:00

Említettem már, hogy kibővítettem a sajtválasztékomat tehéntejből készült sajtokkal is. Legyen kedvére való annak is, akinek a kecskesajt túl "pikáns".:)))
A tehéntejet magam is vásárolom, hol a faluba hetente kétszer bejövő hűtőkocsiról, hol pedig a szomszéd faluból, egyenesen a fejés után, még melegen. (Sajnos, a mi falunkban már senki nem tart tejelés miatt tehenet. A húsmarha kifizetődőbb...)
Ezt a sajtot a szeletelhető sajt mintájára készítettem, kb. 8 literből, így nagyjából egy kilós sajtot sikerült kihoznom belőle. A sajt felszínét olívaolajjal egyszer átkentem, és hűtőben tárolva kb. egy hét alatt nyerte el szép sárgás kérgét. A fotón friss bazsalikommal kínálva.

Húsvétról, szokásokról, vendéglátásról

2011-04-26T13:08:00.000-07:00

A húsvét vallási és egyben családi ünnep is. A vele kapcsolatos étkezési szokások is ebből gyökereznek. A hagyománynak ebben mindig nagy szerepe volt, valamint a természeti jelenségeknek is - itt a tavaszi megújulásra, az új termés utáni aggódásra gondolok.
A farsang, a vigasság után kezdődik a böjti időszak. Sok helyen napjainkig él a gyomrot nem terhelő köménymagos, a cibere, a savanyú tojásból valamint a szárított gyümölcsökből készített levesek időszaka. Hamvazószerdától a halas ételek is az asztalra kerülhettek. A káposztába böjtben apróhal, vaskosabb pénztárcájúaknál harcsa, hering is került. A tojásételek mindennapiak voltak. A bab, borsó, lencse főleg levesként került az asztalra.
Nagyanyáink idején elképzelhetetlen volt nagycsütörtök (vagy ahogy akkor hívták: zöldcsütörtök) fokhagymás spenótfőzelék nélkül. A sóskaleves, tökkáposzta, juhtúrós lángos is ez időtájt volt szokásban.
Az ünnep, a húsvét nem maradhatott el akkor sem - és ma sem - a sonka, a bárány, a nyúl nélkül, friss tavaszi salátákkal.
Az édességek közül a kedvenc a kuglóf, a beigli, a diós-mákos patkó.
Gyakori étek még - a praktikum jegyében - a főtt sonka levében főzött kaszásleves, vagy a bárány feje kocsonyába, levesnek.
A húsvét hétfői locsolókat édes italokkal (naranccsal ízesített édespálinka) és gyümölcslikőrökkel kínálták a sörök, borok mellett.
Hogyan került szokásba a húsvéti nyúl-hozta tojás? Egyes kutatók szerint a hazánkba jött némethoni jobbágyok földesúri adóként nyulat és tojást vittek uruknak...

Forrás: Balázs mester (Draveczky Balázs), az asztali örömök historikusa

Falusi idill - Tapasztalataim leendő falusi vendéglátóknak

2011-04-22T02:48:00.000-07:00

Félreértés ne essék, nem az észt akarom osztani, csak a közel 7 év meglátásait, tapasztalatait megosztani azzal, akit érdekel.
Hol is tarthat ma a magyar falusi vendéglátás? Innen, Gannáról alig kijutva, viszont az internet információit folyamatosan olvasva egy nagyon vegyes kép kezd kialakulni bennem.
Az uniós pályázatoknak köszönhetően gombamód szaporodnak a falusi környezetben, autentikusan felhúzott parasztházak, minden 21. századi követelménynek megfelelő komfortfokozattal. És ez nagyon jó! A városi forgatagból pihenni vágyó, de a komfortról lemondani nem akaró vendégnek biztos alternatívát nyújtanak, és sokszor vetekednek a többcsillagos szállodák kínálni valójával (kültéri medence, jakuzzi, szauna, masszőr: ezek már a falusi wellness fogalomkörébe tartoznak)
Valahogy mégis úgy érzem, ezekben a törekvésekben már sok a mesterkéltség, az utánzása más népek kultúrájának és tehetségének. Viszont megvan rá a kereslet.
És bizony ki mutatja meg a mai magyar valóságot vidéken? Hogyan élünk, gondozunk állatokat, és várunk vendéget? Ezeket a minőségeket csak olyan helyeken ismerhetik meg a látogatók, ahol a szállásadó a helyszínen van, jelenlétével, munkájával, vendégeivel napi kapcsolatban van, bekukkantást enged mindennapi életébe, esetleg megkóstolja főztjeit, amik nem a vendéglátóhelyek, hanem a mai magyar család étkezési szokásaihoz igazodik, talán egy kis kuriózummal, és igen, itt konkrétan a Bodzásról van szó, ahol talán mindezeket megkapja a pihenni vágyó, megkóstolhatja a nálunk termelt hús ízét (tyúk, nyúl, kecske, gida), vagy a kecskéink és a vásárolt tehéntejből előállított sajt ízét.
Arra gondolok, hogy ha nem a toszkán és provánszi életérzést akarjuk magyarnak eladni, talán akkor is sikeresek lehetünk ebben a mai válságos időszakban. Én magam ebben bízom, és törekszem magamat adni, nem másokat utánozni, s reményeimet a sok pozitív bejegyzés vendégkönyvemben is erősíti.
Ezeket, sajna, csak azok olvashatják, akik ellátogatnak hozzánk!

Kekszmintázó nyújtófa

2011-04-17T12:29:00.000-07:00

Elkészült legújabb kézműves termékünk, a kekszmintázó nyújtófa,
melynek ötlete már régóta tervben volt ( s bízom benne, hogy valami hasonló készül majd sajtjaimhoz és szappanjaimhoz is, ha nem is nyújtófa formájában.)))
A löketet Maimoni blogjának bejegyzése adta meg, s mivel a nyújtófa hengerek már rég ki voltak esztergálva, s porosodtak a műhely eldugott sarkában, így szépen leporolgattam őket, és mintákat előszedve azon voltam, hogy a faragások is mihamarabb rákerüljenek a rég óhajtott portékára.
Elkészülésük után hamarosan közszemlére bocsátottam őket a helyi vásárban, szappanjaim és sajtjaim mellett...

Munka közben:

A végtermék:

Első piaci bemutatkozásunk:

A nyújtófa kecsketejes háziszappanok és kecskesajtok társaságában sok látogatót vonzott...

Leó

2011-04-09T09:18:00.000-07:00

Méltatlanul kevés szó esett ebben a blogban Leóról, öreg kutyánkról. Pedig muszáj megemlítenem csodálatos jellemét, rendkívüli odaadását, amit egész kölyökkorától volt szerencsénk élvezni. A poszt az elmúlás jegyében íródott, bár Leó még él. Viszont napról-napra gyengül, s közben mégis felerősödik, hihetetlen az az élni akarás, ami munkál benne, és csodálatos kutyajellemét formálja. A sok új élet születése mellett mostanság kevesebb figyelem fordult felé, ezt szeretném ezzel a poszttal pótolni, bár tudom, lehetetlen.
Három vizslakutya a vendégünk - tulajdonosaikkal együtt - s köztük egy tüzelő szuka is. Leónk minden erejét és "férfiasságát" összeszedve megpróbál az ifjú titánokkal versenyre kelni, természetesen sikertelenül. Viszont a legszebb szerelmi dalt ő vonyítja a fiatal szuka fülébe. Sajnos, a tettek mezején elvérzett, de ő rendületlen, s szíve hölgyét zengő baritonnal próbálja meghódítani.
Ma 30 km-es túrára kísérte vendégeinket, ami az ő korában és csontozatával igazi csodatett. Leó kölyökkorában átesett a parvovírus fertőzésén, az orvosok nem jósoltak neki hosszú életet. Két heti küzdelem - én táppénzre mentem, hogy ápolhassam, Fefe az éjszakáit áldozta rá - végül meghozta gyümölcsét: a kölyök életben maradt, ám hátsó ízületei megsínylették a fertőzést, diszpláziás lett. Soha nem tudott két lábra állva a nyakunkba ugrani, ami termetes súlyát tekintve nem volt nagy hátrány. Viszont hosszú csavargások nemigen jöhettek számításba, ő sosem kísérte el Fefét a lovaglásaira, hisz nem bírta volna az utat végigküzdeni.
Mostani vendégeinkkel és kutyáikkal - a szukának köszönhetően - viszont megtette ezt az irdatlan távolságot, és úgy érkezett haza, hogy szinte összerogyott. Órákig egy helyben feküdt, a vizslák röpködtek körülötte, nekik meg sem kottyant ez a kirándulás. Leónak még a fejét is nehéz volt felemelnie. Nem is tette meg, mély, remegős sóhajtásokkal pihegett. Sokáig simogattam, az izmait masszíroztam, amit hálás nyalogatással fogadott. Tekintete már elülő. Nem tudom, meddig él még, (16 éves), de a mai nap nagy megterhelés volt neki. Aggódva figyelem mozdulatait, megtört pillantását.

Remélem, jó gazdái vagyunk neki, és még sokáig körünkben tartózkodik...

Mi is az a geotúra?

2011-04-06T11:09:00.000-07:00

Új kirándulástípus van elterjedőben a világon, lelkes természetbúvárok szűnni nem akaró érdeklődésének köszönhetően ma már a turizmus külön ágaként definiálhatjuk a geoturizmust. A Bakony és a Balaton vidéke számtalan párját ritkító geológiai látványossággal bír, ezért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság célul tűzte ki a Bakony-Balaton Geopark létrehozását, mellyel csatlakozni kíván az Európai Geoparkok Hálózatához. A program keretében 2009. óta geotúra-vezetői képzések zajlanak a Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében. Így geotúrák alkalmával képzett geotúra-vezetők szakmai kalauzolása mellett ismerhetjük meg egy-egy terület geológiai, botanikai és kulturális értékeit.
Szerencsére településünkön - azaz Döbröntén - már van képzett vezetőnk, és a legközelebbi szakvezetéses túra

2011. április 24-én vasárnap délelőtt 10 órakor indul Döbröntéről, a Szarvasház elől.

A táv 10 km, időtartama 5 óra, részvételi díj: 500,-Ft. Túravezető: Czibula György. Előjelentkezés szükséges a szarvashaz@szarvashaz.hu email címen
A túra megnevezése:A Föld Napja alkalmából - Szent László pénze nyomában
A szakvezetéses túra a pénzérme alakú ősmaradványok, a nummuliteszek jegyében indul, miközben a túravezető ismerteti a terület geológiai és növénytani érdekességeit.

Jó kirándulást kívánok minden résztvevőnek!

A Szent László pénze legendáról a Wikipédia ír bővebben az alábbi linken:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C3%A1szl%C3%B3_p%C3%A9nze

Macska a háztetőn

2011-04-03T11:23:00.000-07:00

Rég jelentkeztem állatos bejegyzéssel, ezt szeretném pótolni....Cicáink - Macsó, a kandúr, és Bubu a nőstény cicus - szépen fejlődnek, mi több, Bubu úgy tűnik, vemhes, el van nehezülve, egész nap rendületlenül vernyog, követeli az adaqját - ami minimum kétszer több, mint egy átlagos macseké - szóval cicaáldás elé nézünk, a papát egyelőre nem ismerjük, majd az utódok külleme talán ad valami tájékoztatást róla...Macsó viszont kitüntetett figyelemmel, és sok arcnyalogatással kedvez Bubunak, ami nem feltétlenül jelenti az apaság elismerését. Annál inkább az azonos felségterületet, és az egymás melletti etetőedényeket, valamint a megosztott párnát a délelőtti szunyókálásnál.
Izgalommal várjuk a fejleményeket, valószínűleg nem tart már soká a várakozás...

És hogy lássátok Macsót, a "forró bádogtetőn", amint épp vadászik:

A kapirgálós tyúk meg az ő tojása

2011-03-20T11:23:00.000-07:00

Azt hiszem, egyre inkább kezd felértékelődni a háztáji körülmények között megtermelt hús és húskészítmények piaca, a nem nagyüzemi körülmények között tartott tyúk tojása. Köszönhető ez a megszaporodott élelmiszerbotrányoknak, és a tudatos vásárló szemlélet lassan gyűrűző kialakulásának. Egyre több médiában hívják fel a figyelmet az élelmiszerekben rejlő, egészségünkre káros anyagokra, a megbetegítő körülményekre, élelmiszer-, gyógyszerlobbi összefonódására.
Egyre több blogtársam tekinti elhivatottságának az egészséges életszemlélet és táplálkozás propagálását.Vendégeim körében én is ezt az útvonalat követem. Régebben magam is főztem vásárolt húsféleségekből - ma is megteszem, ha vendégeim tartózkodnak a gazdaságomban megtermelt nyuszi és kecskeshústól. Ezt előzetes levélváltásokból próbálom kiszűrni.
Azonban magam is azon vagyok, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a húsevőknek mennyire fontos az, hogy olyan körülmények között tartott állatok húsát fogyasszák, amelyek életüket fajtájuknak megfelelően élték le, úgy táplálkoztak, ahogy környezetükben hozzájutottak a számukra legmegfelelőbb tápanyagokhoz, s ha ehhez még állattartójuk szeretete, gondoskodása is hozzájárult, akkor azt hiszem, hogy nagyon értékes húsalapanyagról van szó.
Jelen poszt a szárnyasokról szólna, többen is érdeklődtek a kapirgálós szárnyasok tartásmódja, húsa, tojása felől. Igazából itt is arra hívnám fel a figyelmet, amit egy tyúkocska igénye megkíván. Legyen területe, ahol kapirgálhat - tehát ne csak egy elsivatagosodott földről legyen szó. A jó gazdának gondoskodni kell róla, hogy a tyúkok olyan helyen kapirgálhassanak, ahol zöldellő növényzet is van. Ha másképp nem megy, rendszeres zöldtakarmány utánpótlásról gondoskodni kell. Magam mindennap gyűjtök tyúkhúrt, szezonban pitypangot, csalánlevelet a szárnyasoknak. A csalán rengeteg C-vitamint, A-provitamint, ásványi anyagot, csersavat, klorofillt tartalmaz, ezek a növekedéshez, tojástermeléshez nélkülözhetetlen anyagok. Ha a környezetünkben gyűjtött növényeket adjuk állatainknak, sokkal jobban hozzájárulunk egészségükhöz, mintha ugyanezt tápokból próbálnánk elérni. Ez persze munkával, utánajárással jár. Nagyjából innen eredeztethető, hogy a napi szinten - saját utánajárással ellátott egyedek húsa és tojása tulajdonképpen nem hasonlítható össze a nagyüzemi tartásmódban tartott állatokéval. Bizton mondhatom, hogy saját állományom húsát és tojását nem tudnám olyan áron eladni, amennyibe a valóságban kerül. Igazából magam is kiegyezek azzal, hogy szeretetem, gondoskodásom eredményét finom étkekben, jó minőségű tojásban az asztalomon tudhatom. És a falusi vendéglátást igénybe vevő, étkezésére igényes vendégkörömre is ez jellemző...

Bogi kölykei

2011-03-10T10:49:00.000-08:00

Most már bemutathatom Bogi elsőszülött alomját, hisz pár hete előbújtak, és már az udvar többi lakójával ismerkednek. Reggel bűbájos csaholással köszöntenek, és szinte gurulnak felém, olyan gömböcök. Maszat és Bonca névre kereszteltük őket. Jópofa jeleneteknek vagyunk szem- és fültanúi, amikor például anyjuk a munkáját végezve terel, a két kölyök riadtan húzódik vissza a fészekbe: kik ezek a hatalmas állatok, és az anyu miért akarja megenni őket? A tyúkokkal ugyanez a helyzet, mennének hozzájuk ismerkedni, ám csak egy koppintást kapnak a fejük búbjára: Júj, ez fájt...! A kecskék érdeklődéssel szemlélik az új jövevényeket, Gitta azért a szarvával már megismertette őket, igaz, csak jámborul. Még a cicák is ismeretlenek számukra, de szemmel láthatóan élvezik a sokadalmat. Ha valamitől félnek, az a gyöngyösök hangja, nem győznek visszaiszkolni a szénabála mögé, ha azok rázendítenek a rikácsolásra.
A kölykök már szépen kóstolgatják a húslevest, egy kis rizzsel felfőzve, s napról napra nagyobb az étvágyuk és az életkedvük:))

Camembert sajt

2011-03-07T11:25:00.000-08:00

Ugye, azt mindenki tudja, hogy a camembert sajt Franciaországból származik, eredetileg Normandiából. Sokak számára a camembert jelenti " A FRANCIA SAJT"-ot.
Ez a sajtféleség nyers tehéntejből készül, kérgét nemespenész bevonat borítja. Az eredeti, védjeggyel ellátott camembert 10,5-11,5 cm-es átmérőjű, 3 cm magas, 25 dkg-os kerek sajt, melyet vékony fadobozban hoznak forgalomba. (Óh, ilyen nekem is kell!)
Nos, ezt a sajtféleséget magam is elkészítettem, és mondhatom: elsőre sikerült! Ugyan a penészfoltocskák kicsit később kezdtek rajta mutatkozni, mint ahogy várni lehetett volna, de ez köszönhető valószínűleg az érlelés helyi jellegzetességeinek:))) Pince híján ugyanis kellett némi lelemény a penészfejlődéshez szükséges páratartalom és hőmérséklet biztosításához...
A sajt jelenleg is hűtőben érlelődik, persze már megkóstoltuk, és volt egy-két szerencsés barát, aki kapott pár falatot belőle. A sajttészta szépen sárgul, kenőcsösödik, ahogy az elő van írva...
A sajt történeti hátteréhez egy francia parasztlány neve fűződik, nevezetesen Marie Harel, aki egy lelkész segítségével készítette el a francia forradalom utáni időkben ezt az addig ismeretlen sajtot, aminek III. Napóleon is nagy kedvelője lett.
Az alábbi fotókon pedig bemutatom az enyémet, ha nem is védjegyes, de echte bakonyi!

A cikkhez adatokat Anne Iburg Kis sajtlexikonjából ollóztam

Kecsketejes szappanok a Bakonyból

2011-02-27T03:58:00.000-08:00

Ugyan még javában tél van, kemény éjszakai fagyokkal, alig fagypont fölötti hőmérséklettel napközben, azért a tavasz mégis a levegőben van: madarak csicsergése, és a lovak vedlése is jelzi...
Oly jó elővenni szappangyártáshoz a tavaly leszárított csalánt (az illata ezerszer jobb, mint a gyógynövényboltié, hisz az is van...), vagy előkészíteni a következő gyártáshoz a szintén házilag gyűjtött bodzalevelet...ez már mind az életet, a tavaszt idézi...mégha jelenleg megfagyunk is... A kecskéktől még épp csak pár deci tejecskét merek "lopni", kell az ebben a hidegben a gidáknak is...
Megmutatnám, hogy ebben a tavaszváró, mégis nagyon is télies időben milyen szappantermékeket álmodtam meg, remélhetőleg a jó időt megidézve:
Készült gyöngyvirágos-mák szappan,(jó, ez már a májust csalogatná, az még odébb van..),, a kókusz nálunk időtálló, hisz onnan, ahonnan származik, pusztán a meleg és a csapadékos időjárás váltakozik..., és úgy tűnik: kedvenc lesz belőle: a kertek alján összegyűjtött és leszárított csalánból gyömbérillattal dúsított kecsketejes szappan, remélem, a használóinak is olyan maradandó élményt nyújt, mint nekem gyártáskor és használatkor is...:))

Ez a gyöngyvirág-mák szappan 30 % kecsketejjel

Azonkívül, hogy fő alkotórésze a kókuszolaj, olívát is tartalmaz, nálam állandó összetevő a bakonyi méhészektől begyűjtött méhviasz, ez a szilárdságért felelős elsősorban, de óriási vitaminforrás is...Valamint a kókusz illóolaj teszi egyedivé, és bőrünket puhává, bársonyossá... Ja, hogy még aloe vera gélt is tartalmaz, századunk csodanövényének nedvét? Ez már tényleg a bónusz...:))

Nos, ezek pedig a legújabb kedvenceim: a csalánosok. Azon kívül, hogy saját szárítású, kertek alján gyűjtött csalánlevelekből adtam hozzá az adalékot (a csalán magas C-vitamin és A-provitamin forrás, óriási az ásványi anyag, csersav- és klorofill tartalma, az egyéb jótékony hatásai: úgymint gyomor-béltraktus és légzőszervek pozitív támogatása inkább a nyersen vagy teaként való fogyasztáskor érvényesül...), azonban a porított csalánt nagyjából a szappanosodási folyamat végén adom hozzá, így a lehető legtöbb megmarad értékes alkotórészeiből, a gyógynövény formulák kedvelőinek kellemes, fanyar gyömbérillattal...szerintem mesés...Így keveredik egy kézzel készült, háztáji, Bakony-vidéki termék a mesés kelettel, szerintem egy kellemes, jó harmóniájú tisztálkodószerben...

Blogtársi ölelés

2011-02-24T07:12:00.000-08:00

Szép gesztus egymás munkáját, internetes megnyilvánulásait kedves díjakkal honorálni: én is kaptam egy baráti ölelést Chiarától, amivel szép napot szerzett, és ezúton is köszönöm. Minden kedves olvasómnak javaslom, hogy nézzen át hozzá, hisz remekbe szabott kecsketejes szappanokkal találkozhat, magam is kipróbáltam portékáját, egy előző blogbejegyzésben fel is hívtam rájuk a figyelmet.
A gondom már csak annyi, hogy tovább kellene adnom a díjat, vagy inkább ölelést, én viszont szeretném, ha minden blogtársam tudná, akiket szívesen olvasok, hogy bejegyzéseik olvasása, és néha a kommentek helyettesítik ezt az ölelést, tehát ezen a hideg, de napsütéses napon szívemre ölelem blogtársaimat. Nehéz lenne ötöt kiválasztani, az olvasottak közül, ezért a díjat inkább nem továbbítom.

A ló hasznosítása régen és ma

2011-02-22T06:29:00.000-08:00

Mi is tartunk két lovat - Malátát és Fügét , és vendégeink gyakran kérdezik, hogy mi célból. E bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni.
Barlangrajzok is bizonyítják, hogy már az ősember is ismerte a lovat, igaz, kezdetben csak vadászott rá. A ló jóval később szegődött az ember szolgálatába, mint például a kutya vagy a szarvasmarha, vagy a kecske, és nélkülük egész máshogy alakult volna a történelem.
A lovak szolgálták az embert háborúban, harci szekerek elé fogva vagy csatalóként és sajnos, ilyen eseményeken fogyatkoztak is szép számmal...
Felgyorsították a népek vándorlását, segítették a hódítókat új területekre eljutni: mit is tehettek volna gyalog, lovak nélkül?
Évezredekig a lovak vitték az utasokat, hátukon vagy kocsit húzva, ők repítették a híreket, szántották a termőföldeket, csépelték a búzát, málhát cipeltek, vagy épp szórakoztattak versenyeken, cirkuszban. Egyszóval ősidők óta jelen voltak és vannak a kultúrában.
A gépesítéssel az élet sok területén feleslegessé vált a munkájuk, ám a ló és az ember barátsága örök marad.
Ma már elsősorban barát és sporttárs, csakúgy, mint nálunk.
Legelőjükön változatos domborzati viszonyok közt mozoghatnak, árnyas és szabad felületek közt, ivóhelyük a Bittva-patak. Télen, nagy hidegben is kint tartózkodnak, csak estére kerülnek vissza az istállókba. Pusztán nagyon zord - hideg, csapadékos, szeles időben nem engedjük ki őket, egyébként a legelőn töltik életüket. Vendégeink szeretik őket nézegetni a gyönyörű dombokon, vagy simogatni, etetgetni az istállóban. Ha férjem ráér, még a hátukra is fel lehet csücsülni.:))

Sajtmintázó forma

2011-02-13T08:38:00.000-08:00

Ezen a szomorú, szürke vasárnapon eljött az ideje, hogy ezt a lélekvidámító bejegyzést közreadjam. Már karácsony óta időzítem, hisz az ajándékot, amiről most szó lesz, az ünnep előtt kaptam.
Sokan-sokfélék vagyunk, ezt már vendéglátóként is megtapasztaltam, de hozzá is teszem, hogy én még eddig az emberek jó oldalával találkoztam, és sok valamikori vendégemmel hébe-hóba egy-egy levélváltás erejéig laza kapcsolatban is maradok. Jó pár vendégem annyira megszerette a házikó hangulatát és a környék csendes nyugalmát, hogy évente akár többször is visszajönnek hozzánk az év különböző szakában.
A K. család tavaly Békéscsabáról, az ország másik feléről érkezett hozzánk nyaralni gyermekeikkel. Városiak lévén - de falusi gyökerekkel - érdekelte őket az állattartásunk, egész napi munkabeosztásunk, a sajtkészítés folyamata, a kecskék, a fejés stb. Természetesen meg is kóstolták finomságainkat, s egy ilyen alkalommal bemutattam a sajtprésemet, és említést tettem arról, mennyire szeretném, ha lenne valami nyomóformám, amivel márkanév formát, vagy motívumot, kecskefejet tudnék mintázni a sajtjaimba. Akár Bodzás felirattal is. Vendégeim ezt a kósza sóhajtásomat nem felejtették el, és Karácsony előtt egy nagyon kedves levél kíséretében az alábbi ajándékot kaptam tőlük:

Idéznék a féltve őrzött levélből: "...az ajándék a mai napig várta sorsát, mert úgy gondoltam nem igazán "méltó minőség" egy olyan helyre, ahol szebbnél szebb faragások kerülnek ki a Házigazda kezei közül. Viszont benne van az Apósom szíve-lelke, az a sok szeretet, amit készítése közben érzett és nem utolsó sorban a mi hálánk, hogy milyen vendéglátásban részesültünk. Lehet, hogy a méret nem megfelelő és így nem tudja használni, de kérem ettől függetlenül fogadja szeretettel Tőlünk."
Azt a szívet melengető örömet, amit az ajándék kibontásakor éreztem, természetesen magánlevélben megírtam vendégeimnek. Itt a nagy nyilvánosság előtt is azért említem meg, mert az ilyen apró örömök adnak erőt a hétköznapok nehézségeihez, és mindig mosolyra fakaszt, ha erre a kedves ajándékra nézek, amit persze ki is próbáltam.

Még ha egyik-másik betű fordítva is van, szívemnek annál kedvesebb, és tényleg egyedi formát adott a sajtocskának.
Azért ez a népi motívumos sajt pecsétnyomó továbbra sem hagy nyugodni, s láttam lengyel weboldalon a következőket:
http://www.zakopaneinfo.hu/?strona,menu,pol,glowna,1500,0,1439,sajtkszts,ant.html
Nos, hát valami ilyesmi a szívem vágya. Nem jár valaki Zakopane környékén síelni mostanában...?

Diócsemege

2011-02-10T10:50:00.000-08:00

Az ősz szenzációs diótermését igyekeztem egy fincsi nassolni valóba összeállítani, és a fonott kosárkámban tárolt diót bontogatva az alábbi receptet álmodtam meg:
Kb. 30 dkg dióbelet forró vízben pár percig főzök, majd lecsurgatom és lehűtöm.
Kevés sóval, 2-3 evőkanál mézzel összekeverem, és sütőben rövid ideig átsütöm, 220 fokon.
Nagggyon fincsi édesség lesz belőle!

"A vén diófa áll magában,
lombja sárgul, barnul - majd lehull.
Termése szívja még erejét,
majd a dió is a földre hull.
Avar és termés ott lent is egyek,
mig fel nem szedik szorgos kezek.
Elválnak ekkor, zörrenve köszön a levél,
légy jó, ízletes, pici dió!
Alszik a fa, de bent töri a diót a kéz,

kalács készül, abban lesz töltelék ma még."

A verset erről a linkről hoztam:
amator.nws.hu/vers/060928dio.html

Túró, és mellékterméke, az orda

2011-02-05T11:32:00.000-08:00

Még mindig nem tudok sajtgyártáshoz elegendő tejet fejni a két kecskétől - egész pontosan csak egytől, Tincsőtől, mivel Ibit a két gidácska kifosztja teljesen...Így megvásárolom a szomszéd falu tehenészetének tejét és abból próbálom a termékskálámat bővíteni. Most túrót gyártottam belőle.
A Wikipédia az alábbiakat közli velünk a túróról:
A túró egy lágy aludttejrögökből álló, fehér színű tejtermék, mely a lefölözött aludttej felforralása után kicsapódó kazein. Íze kissé savanykás. Leszűrése után puha, fehér darabkákból áll, sokféleképpen feldolgozható. Tehén- vagy juhtejből készítenek túrót. Élettani szempontból a túró értéke hasonló a többi ‎tejsavbaktérium-kultúrával előállított tejtermékéhez. Alacsony ‎zsírtartalma miatt viszonylag sok magas biológiai értékű ‎fehérjét, valamint kalciumot és foszfort is tartalmaz, alacsony energiatartalma miatt mindenkinek – különösen ‎idősebb embereknek és fogyókúrás étrenden lévőknek – ‎javasolt a fogyasztása. A túró rendkívül könnyen emészthető, ‎ezért felbecsülhetetlen szerepe van a gyógyításban, különösen ‎a májproblémákkal küzdő emberek esetén. Készítése házilag ‎úgy történik, hogy 1 liter tejet egy éjszakára hagyni kell ‎megaludni meleg helyen, másnap megmelegíteni de nem forralni és egy tiszta kendőbe bele kell ‎kötni az aludttejet és felakasztani. Miután az összes savó ‎kicsöpögött belőle, a kendőben visszamarad a házitúró.
Ehhez igazából csak annyit fűznék hozzá, hogy az alvadást baktériumkultúrával és oltóenzimmel segítettem tökéletesre, de akinek ilyen nincs, az kövesse a fenti útmutatót. Mindenképpen érdemes a túró házi előállításával próbálkozni - természetesen csak fejt tejből -, hisz sokkal zamatosabb, lágyabb minőséget tudunk kihozni a boltban kaphatónál. Gondolom, aki egyszer kipróbálja, az már nem cseréli le másra...
Esti fotó a szétterített, még a csurgatás fázisában lévő túróról, és másnap egy friss, rozsos kenyér kíséretében a reggelinket képezte. Felséges volt!

A túró savóját sem kell kidobni, ebből is lehet elemózsiát csinálni, mégpedig úgy, hogy felhevítjük 95 fokra, és állni hagyjuk, hogy a maradék fehérjerészecskék össze tudjanak tapadni, és a felszínre feljöjjenek. Én egy éjszakát vártam vele és másnap szűrtem le az ordát, amit több órán csöpögtettem. Végül úgy döntöttem, hogy édességet készítek belőle a következő recept alapján:
- 40 dkg ordához egy evőkanál kakaót kevertem, valamint
- 1 ek. mézet
- 1 zacskó vanillincukrot
- pár csepp citromlevet
- és előzőleg langyos vízbe áztatott 1 ek. mazsolát.
Villával krémesre kevertem. Ez a krém kiváló például tiramisu tölteléknek. A családom elégedett végigkóstoltatása után a bendőmben végezte...

Miért nem tudok megjegyzést írni a saját blogomba?

2011-02-02T04:08:00.000-08:00

A dolog mindössze két napos, és sajnos, nem értem, mi történhetett, hisz legutolsó bejegyzésemen kívül semmit nem ügyködtem a bloggerben. Ha valaki járt már így, és tudja a megoldást, kérem segítsen nekem!
Így tehát Kovászos kenyerem című bejegyzésemhez ezúton írok választ a kommentelőimnek.
Mindenkinek nagyon köszönöm az érdeklődést és a buzdítás, és megígérhetem, hogy még sűrűn fogok próbálkozni, többféle liszttel és többféle lisztből készült kovásszal, viszont élesztő nélkülivel. Megpróbálom úgy felfogni a parasztkenyér fogalmát, hogy száz évekkel ezelőtt még bizonyára nem ismerték az élesztő gombákat, vagy ha igen, erre még nem épült rá egy ipar:))) A kenyereket - olvasmányaimból ez derül ki - kemencékben sütötték, de olvastam forró hamuról is...
Így továbbra is várom az ötleteket szellősebb kenyérke elkészítésére. A dagasztást kipróbálom még hosszabban, kb 40 percre elnyújtani. Még annyit, hogy előírás szerint mindent szobahőmérsékleten végzek, tehát liszt és kovász, valamint a víz is legalább 2 órát a fűtött konyhában töltött.
Hallottatok-e olyan egyéb, de természetes adalékról, amely könnyebbé varázsolja a kenyeret? Tehát most nem igazán érdekelne olyan, hogy aszkorbinsav, vagy burgonyapehely. Nagyik, dédik élnek még közöttünk, akik erre választ tudnának adni? Én sajnos, gyerekkoromban elvesztettem őket...

Kovászos kenyerem

2011-02-01T01:44:00.000-08:00

Látom jó pár bloggertársamnál, hogy szebbnél szebb kovászos kenyerek vannak "sülőben", s mivel közeledik a második Kocsonyafesztivál a szomszéd településen, - kiegészítve idén parasztkenyér készítéssel - hát idehaza most én is gyúrok...!
Nem a legkönnyebb és pláne nem a leggyorsabb módja a kenyérsütésnek a kovászos. Magának a kovásznak többféle elkészítési módja ismeretes - gyorsabb és kevésbé gyors kivitelben -, lisztektől függően is. Kedves bloggertársam bejegyzését ajánlanám olvasásra, aki összegyűjtött a kovászról sok-sok információt erről, úgyhogy hajrá, ajánlom mindenkinek kipróbálásra!
A kovászos kenyér készítésénél azt tartottam szem előtt, hogy lehetőség szerint a leginkább őseinkre emlékeztető módon próbáljak kenyeret sütni, ami persze nem könnyű, hisz iparilag előállított lisztjeink vannak, és még ha mellőzzük is a kenyérsütőgép dagasztóprogramját, a kisütésnél kemence híján már komoly akadályokba ütközhetünk. A sparheltem ugyan fatüzeléses, ám a sütőrész beállítása után is komoly odafigyelést igényel, hogy ne égjen el a benn lévő portéka. Összességében, sok-sok próbálkozás után nem tartom járható útnak az ebben való kenyérsütést. Krumplinak, bármi zöldségfélének kiváló, de kenyérnek nálam nem vált be. Aki már próbálkozott ilyennel és vannak pozitív tapasztalatai, szívesen várom őket kommentekben...

Így a sütés fázis maradt a villanytűzhelyben - nem légkeveréses - kistányér vizecske hozzáadásával. A végeredményt pedig a fotókon megtekinthetitek. Sajnos, mégis úgy gondolom - bár még több kísérletet elvégzek -, hogy az idei parasztkenyér versenyen nem indulok el. Segítsetek, hogy lehet szellősebb, lyukacsosabb kovászos kenyérkét előállítani kemence-sütés nélkül?

A következő fotón pedig egy "gyári" kenyérrel való összehasonlítás...No komment... Viszont kenyérkém bélzete miatt a versenyen való részvételt még jegelem...Mivel tudnám szellősebbé varázsolni kenyérkémet? Háromszor dagasztottam 2-3 órás időközönként.

Édes-mézes hétvége falusi vendéglátással fűszerezve

2011-01-24T07:17:00.000-08:00

A Valentin-napi hétvégére február (11-13) a következő csomagot állítottuk össze azon kedves vendégeinknek, akik falusi környezetben, gyönyörűen berendezett, kandallós parasztházunkban töltenék el e pár napot.

A csomag tartalma 2 főnek 2 éjszakára:

- üdvözlőital (házi szilvapálinka, vagy somlói bor)
- 2 éjszakai szállás 2 főnek
- kandalló tűzifával
- idegenforgalmi adó
- belépő a gannai Esterházy Mauzóleumba 2 főre
- 2 napi félpanzió (bőséges háztáji reggeli frissen sült kenyérrel, házi kolbásszal, sajttal, mézzel és lekvárral)

Első napi vacsora:

Sütőtök-krémleves gyömbéres gombóccal
Mézes tarja rizzsel, sült szilvával

Második napi vacsora:

Édes paradicsomleves (vagy bármilyen zöldségkrémleves) pirított tarhonyával
Fokhagymás kecskeapróhús sparheltben sült krumplival, házi csalamádéval

- és egy meglepetés!

A csomag ára: 42.000,-Ft

A gázfűtés óraállás alapján külön térítendő.

Krémsajt tehéntejből - félbarna kenyérrel, házi kolbásszal

2011-01-21T07:33:00.000-08:00

Igen, a fotókon látható egyszerű étkek mind házi készítésűek:))
Lássuk csak! A fő attrakció és amit magam is most készítettem először tehéntejből, az a krémsajt. -Sajnos, két anyakecskémtől még várnom kell a tejecskére...
A krémsajt receptjét barátnőmtől kaptam, aki két gyönyörű yersey tehénkéjéből nyeri a koncentrált zsírtartalmú tejet. Nos, az én tejem magyar tarka tehenektől származik, Judit szerint az is kiváló minőség, de zsírtartalomban meg sem közelíti a yerseyt. Azért egy nagyon finom, krémes állagú sajtot sikerült kihoznom az alapanyagból, melyet petrezselyemmel és kevés fokhagymával ízesítettem.
A kenyerem sima félbarna kenyérke, 80 % BL 55 lisztból, és 20 % teljes kiőrlésű rozslisztből készült, szárított élesztővel, pici sóval, kiskanál mézzel.
A kolbászról pedig már írtam tavaly, igaz, azóta az a mennyiség már elfogyott, így újat töltöttünk, ha lehet, még finomabbat. Ebbe már megengedtünk magunknak egy kevés csípős paprikát is, épp csak annyit, hogy ne legyen élvezhetetlen annak sem, aki nem szívleli különösebben a csípős ízt. Ennél a töltésnél önmérsékletet gyakoroltunk, és nem nyúltunk hozzá csak két héttel a füstről való levétel után...
A kolbásztöltéssel már régóta kacérkodtunk, hisz hihetetlen, de szinte ehetetlen kolbászféleségeket lehet kapni, s igazából még a kedvenc piaci kisüzemem portékáját sem dicsőíthetném. Ezután már bátran kijelenthetem, hogy vendégeinknek csak saját töltésű kolbásszal fogunk kedveskedni.

Gidafotók és gomolya - most tehéntejből

2011-01-14T11:47:00.000-08:00

El tudnám tölteni úgy a napot, hogy egész nap a gidákban gyönyörködöm. Annyira gyönyörűek és édesek, és mozgékonyak, és kedvesek, és...és...és..
Közben Tincső is elpottyantott egy bakocskát, csodás tömött bundájú fiúcska, már most akkora, mint az egyhetesek. Neki nem lesz gondja a csecsre, kettő is jut egy szájba...:)) Szegény öreg Ibikém alig bír megbirkózni a tejtermeléssel a két kicsinek, akik tízpercenként megkívánják az édes lét. Közben ugri-bugriznak, falra másznak - de tényleg - teli energiával, nem érdekli őket a tél, a tacsak-pocsolya, hogy nincs zöld az anyjuknak, csak széna és lucerna, és alma, és sárgarépa, az élet olyan szép, gyönyörű és annyit, de annyit kell ugrálni, farakást mászni...!
Jaj, a kecskegida a legcsodálatosabb állatgyermek! Nincs bájosabb nála.
Bogi kutyám is vemhes - még sosem volt kölyökkutyám - január végére nála is ellés várható. Édes istenkém, ennyi szaporulat...
Nos. Váltsunk komolyra. Mivel most kecskéim a gidákra termelnek - Gitta révén pedig az új jövevényre - én viszont már annyira sajtkészítő lázban égtem, ezért kénytelen-kelletlen tehéntejet vásároltam, frissen fejtet, 5 litert. Fokhagymás gomolyát készítettem belőle, és újból átéreztem az alkotás örömét, amikor egy finom állati termékből emberi fogyasztásra alkalmas, csodás ízharmóniával megáldott terméket sikerült létrehoznom. Tudom, ez így leírva túl költőinek hat, talán ömlengős is, mégis így van: szeretek a saját kezem munkájával finomságot előállítani. Összes blogger-társam, aki bármilyen ételköltemény előállításával foglalatoskodik, ugyanezt érezheti, és a csodát, hogy az internet segítségével ezt másokkal is megoszthatja.
És a fotók gidákról, sajtról

:
A háttérben
látszódnak a gyöngytyúkok, akiknek hangjától épp megriadni készül ez a bakocska...

Anyák a szénarácsnál, s a gidák szemlélik, hogy mi is folyik itt..

A jó magyar gomolya mindig a pásztorember egyik fő tápláléka volt. Én is próbálom megőrizni, és vendégasztalom fogásai között felszolgálni ezt az ősi magyar tejterméket.

Hamis stíriai metélt

2011-01-09T10:53:00.000-08:00

Az úgy volt, hogy az eredeti recept szerint 40 dkg túró kellett volna a stíriaihoz, nekem meg csak 25 dkg volt...Aki esetleg nem ismeri a stíriai receptjét, annak csak annyit, hogy a metélthez túróval, liszttel, tojással kell tésztát gyúrni, s azt metéltre vágva kifőzni.
Nos, az én stíriaim attól hamis, hogy a metélttel megalkudtam, és Marianna tésztából - szerintem magam sem tudok ennél finomabbat, és vékonyabbat gyúrni - készítettem az alapot, azaz főztem ki a száraztésztát.
A túróból cukorral, mazsolával, vajjal, tejföllel, tojássárgájával és felvert habjával masszát készítettem, majd ebbe forgattam bele a tésztát, és kivajazott, zsemlemorzsázott tepsiben 200 fokon pirulásig sütöttem.
Porcukorral tálaltam.

Az eredeti recept kellékei:

40 dkg tehéntúró
16 dkg liszt
5 tojás
2 dl tejföl
12 dkg cukor
6 dkg vaj
1 ek. zsemlemorzsa
pici só

Új életek - kecskéimnél

2011-01-05T10:43:00.000-08:00

Nem szokásom egy nap két bejegyzést készíteni - fotóm sincs, minden homályos - ám legöregebb kecsómnál, Ibikénél két kis gida megszületett...Már kezdtem aggódni, hogy szénahasa van a drágámnak, de két, egészséges kisgida mekeg az istállóban, úgy nézem, bakocska és jerke az új jövevény...
Félméteres szalma pluszban, és az infralámpa remélem kellő meleget biztosít ebben a jégveremben az apróságoknak!
Az első egy-két nap sorsdöntő, izguljatok értünk! A hétvégére már melegebbet ígérnek az időjósok...

Kecskecomb szilvamártással, sparheltben sült krumplival

2011-01-05T00:44:00.000-08:00

Ezt az ételt a karácsonyi ünnepkörben készítettem el, a halászlé, túrós csusza, töltött káposzta után, mintegy levezetésként:)))
A húst a sütés előtti napon fűszeres pácban érleltem egy napig a hűtőben. A fűszereket olajban kevertem ki és ecsettel vittem fel a combra. A következőket tettem a pácba:
- só, bors, majoranna, borsikafű v. csombor, rozmaring, kömény
A cserépedényt alaposan kizsíroztam, az aljára vöröshagyma szeleteket halmoztam, és erre tettem a fűszeres húst, melyet egy-két helyen bevagdostam és fokhagymaszeletekkel, szalonnával alaposan megtűzdeltem. Egy egész savanykás alma cikkekre vágva képezte az összetevőket.
Saját levében kb. 2,5 óra alatt puhult omlósra, közben locsolgattam, forgatgattam, nagyon kevés húslével felengedtem, mikor a levét elfőtte.Így egy kellemes, sűrű szaftban értek össze az ízek.
Közben elkészítettem a szilvamártást, ami tulajdonképpen felfőzött és tejszínnel elkevert, egy csepp citrommal savanyított, házi szilvalekvárból állt.
Nagyjából egyforma nagyságú krumplikat válogattam össze, és sós vízben épp csak kicsit főztem meg őket, majd félbevágva, héjastól alufóliába csomagolva a sparhelt sütő részében puhítottam-sütöttem készre. Legvégül a fóliát kibontottam és alaposan megpirítottam a krumplik tetejét.
Tálra rendeztem...... és megettük.
Remélem, minden kedves olvasómnak jó a vizualitása, mert fotó csak egyetlenegy készült, az is csak a bepácolt husiról! Sorry! Majd legközelebb!

Legújabb szappanjaim

2011-01-02T08:54:00.000-08:00

Karácsonytól újévig eléggé munkásan teltek a napok, különösen, hogy a hideg miatt az állatokra is nagyobb figyelmet kellet fordítani. Főztjeimről majd egy következő posztban írok, hisz eléggé különlegeseket is készítettem, például kecskecombból.
Azonban a hosszú téli esték kiválóan alkalmasak a különböző finom illatú, növényi olajokból, vajakból készíthető kézműves szappanok gyártására. Engem is elkapott a "gépszíj", és kétfélét is alkottam a nyáron és ősszel gyűjtött növényeimből: csipkebogyóból és kamillából. Így valódi, helyi sajátosságot sikerült készítenem, hisz a szappanok növényi összetevői itt termettek a környékemen, és gyűjtésük kellemes kikapcsolódás volt a Bittva parton, és a mezőkön. Több maréknyi virágszirom olajban ázik, így kiváló olajam lesz a következő gyártásig.
A pálmaolajon és az olívaolajon kívül - és az egyszerű tisztaságot szem előtt tartva - e szappanjaim közül a kamillás mindössze méhviaszt tartalmaz, a csipkebogyós pedig zablisztet. A főzetükből készült folyadék képezi termékeim folyékony összetevőjét.
Képek a portékáról:

Ezek a csipkebogyósak, színük kellemes rózsaszínű, jól látszódnak a növényi darabkák.

Ezek pedig a kamillásak. A hasábforma most nagy kedvencem, de keresem a megfelelő kerek formát is, és tervezek egy csak rám jellemző nyomatot is készíteni, de ennek megvalósítása még egy picit várat magára.:))

Boldog új esztendőt!

2010-12-31T08:40:00.000-08:00

Boldog új esztendőt kívánok olvasóimnak, blogger társaimnak. Jó erőt, egészséget, derűt, bölcsességet!

"Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet! Új esztendő újat hozzon,régi jótól meg ne fosszon. Ki barát volt az maradjon, ki elindult az haladjon. BÚÉK!"(ismeretlen szerzőtől)

Boldog Karácsonyt!

2010-12-24T11:47:00.000-08:00

Ezzel a Dsida Jenő verssel szeretnék minden kedves olvasómnak békességes, boldog Karácsonyt kívánni sok-sok szeretettel:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Kolbásztöltés

2010-12-21T06:31:00.000-08:00

Itt az ünnep-szezon, vendégeket várunk Karácsonyra, a két ünnep közt is, és Szilveszterre is! Úgy néz ki, nem tétlenkedhetünk, pihizhetünk, a jövőn gondolkodhatunk, ezt majd elraktározzuk a januári hidegekre:))
Nem tartunk disznót, viszont nagyon szeretjük a belőle készült húsokat, füstölt árut is. Az üzletek választékát, de még a kis vágóhidak kínálatát is végigkóstolva rájöttünk: ha finomat akarunk enni, akkor ne légy rest, csináld meg magad! Így megvettük a kolbásznak való húsféleséget, ügyelve rá, hogy kellőképpen húsos legyen, viszont mégiscsak tartalmazza azt a zsírmennyiséget, amit bendőnk elbír. Ezt nehéz lenne kilogrammra lefordítani, marad a páromban való rettenthetetlen hit, hogy a megfelelően húsos és zsíros apróhúst a legjobb helyről megvásárolja. (Nálunk a húsfélék vásárlása, úgymint disznó vagy marha az illető) a háziúr jogosultsága, sose csalódtunk benne, így nyugodtan rábízom.
Összefogva a szomszéddal, az előre lefűszerezett darált kolbászhúst, mely legalább 2 napot hideg helyen összeérett a fűszerekkel, egy nagy lélegzetvétellel és némi szilvapálinka legurítása után, áteresztettük a töltőgépen a citromos vízben áztatott vékonybélbe. Az én feladatom mindössze annyi volt, hogy tűvel néhány helyen megszurkáljam a gömbölyödő belet, és csinos tekercsbe rendezzem a kolbászhúst.
Szerencsénkre a bél teljesen rendben volt, nem szakadt, nem repedt, ami a kolbásztöltőnek aranyat ér!
Így kb. kétórai munkával betöltve volt a husi, s átvittük a szomszédba füstre. Az éger fűrészport mi biztosítottuk a füsthöz. Négy napig füstölődött a finomságunk, ma már a spájzom ékességei közé tartoznak a meglett kolbászcsodák, igaz, őrületes gyorsasággal fogynak!
Remélem, marad az évvégi vendégeknek is, amennyiben szeretnék majd megkóstolni őket!

Kreatív blogger-díj

2010-12-19T04:50:00.000-08:00

Úgy látszik, ez a kedves díj nem bír kikopni a Bloggerből, mai napig nem tudni, ki a kiötlője, de terjed, mint egy vírus. Mint egy jó vírus , persze. Fertőz, de közben megörvendezteti azt, aki kapja, az én esetemben már sokadszor, s úgy látszik, hiába hívtam fel a figyelmet arra, hogy köszönöm, nem kérek belőle, azért megtalált most is, Barbaráék jóvoltából. Természetesen köszönöm, s Barbaráék jóvoltából rábukkantam blogjukra, amit minden kedves olvasómnak, aki szereti a szép berendezésű otthonokat, lakberendezéssel kapcsolatos trendeket szívből ajánlom.
Most el kellene árulnom magamról 7 olyan dolgot, amit szívesen szétkürtölnék a nagyvilágnak, de hát több, mint egyéves "fennállásom" óta ugyan mit is mondhatnék még magamról....

- kisvárosi asszonyból lettem falusi vendéglátó
- olyan rövid a nap, mindenkinek annyi örömet adni, amennyit szeretne
- hobbim a kecskesajtkészítés és a kecsketejes szappangyártás növényi alapanyagokból
- ehhez a hobbihoz négylábú barátaim is vannak, akik mekegnek
- a többi állatbarátom ugyan nem mekeg, de nyihog, kotkodál, ugat, nyávog stb.
- azért vannak emberbarátaim is, s találtam néhányat az interneten keresztül is!
- amit a hobbimon kívül nagyon szeretek, az a főzőcskézés, és rendkívül örülök, ha ez vendégeimnek is örömére szolgál. És ez nem csupán szolgálati közlemény. Ez egy újabb örömforrás!

Kívánom minden kedves olvasómnak - akik vegyék úgy, hogy tovább küldtem nekik a Kreatív blogger-díjat -, hogy teljék annyi örömük a munkájukban, mint nekem, s ha a blogírásban érzik kiteljesedni magukat, akkor írjanak minél több szépet, jót magukról, főztjeikről, mindenki örömére. Hiszem, hogy az így átadott "boldogsághormonok" jobbá teszik a lelkeket, azét is, aki írja, s azét is, aki olvassa. Ámen.

Elveszett kecske

2010-12-11T05:53:00.000-08:00

Telnek-múlnak a hideg téli napok, kecskéim is meglehetősen gömbölyödnek, gyönyörű vastag, puha bundát növesztettek, és szervezetük kezd átállni a másállapotra. Idén - jövőre? - téli hidegbe várjuk a gidák érkezését, remélem, nem lesz gond. Az infralámpa már elő van készítve, raktárban a meleg szalma, ropogós széna. Most ritkábban és rövidebb időre engedem csak ki őket a szénarácshoz, hogy azért némi mozgásuk meglegyen, hisz az istállóban sokat civakodnak, boxolják egymást unalmukban.
Pár napja, hóolvadás után az én kérődzőim nagyon vágyakozva tekintgettek a kerítésen túli világra, ahonnan néhol elővillant a fagyott fű zöldje. Tettem-vettem a dolgomat az udvaron, hisz rajtuk kívül még van kiről gondoskodnom:)), és hát kora délután vettem csak észre , amikor betereléshez készülődtem, hogy Tincső kecském nincs meg. Másfél órája hullott a hó, szépen betakarta a tájat, az udvart, s mivel Tincsőm hófehér, nem láttam sehol. Szólongattam, hívogattam, de csak nem jött elő. Benéztem a farakások közé, az abrakos helyiségbe - oda néha be szoktak keveredni, ha elfelejtem bezárni kulccsal. Na, de akkor nemcsak őt nem találnám, hanem összes többit se! A másik kettőt nagy nehezen behívtam az istállóba - nemigen akartak jönni a hiányzó harmadik nélkül. Azért a zabos vödör csörömpölése csodákra képes!
Tincsőt továbbra is hiába kerestem, nem került elő. Nagyon nekiszomorodtam, hisz nagyjából el tudtam képzelni a történteket...Tincső télen-nyáron előszeretettel ugorja át a kerítés nem túl magas léceit, főleg, ha mögötte zsenge zöld látszik. Márpedig most az olvadás hatására hívogatóbbnak tűnhetett a fűzöld a száraz szénánál. Nyáron Gitta is megtanulta ezt a mutatványt, egyedül Ibinek nem akaródzott ekkora erőfeszítést tenni, de hát ő már egy vénséges kecskeanyó, nem balerina...
Summa summárum, Tincső hosszú órákra eltűnt, s a korai sötétedés miatt abba is hagytam egy időre a keresését. Kapukat nyitva hagytam, hogy hazataláljon. A késő esti itatásnál vettem csak észre a sötétben fehéren világító bundáját, és úgy, de úgy megörültem a kujtorgónak!!!
E kalandos történet zárszavaként álljon itt Kányádi Sándor versecskéje a csavargó kecskéről:

Kányádi Sándor: Kecske — vers

Nem jött az este haza a kecske.
Hiába várta hiába leste
szegény gazdája, nem jött a restje.
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve
kósza kecskéjét keresni kezdte.
Ide belesve, oda belesve,
itt is kereste ott is kereste,
de csak nem találta.
Kiment a határba.
Fekete volt az este,
fekete volt a kecske.
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este.
Ha ott lett volna se találja.
Ború szállott a gazdára.
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte.
S drága kecskéjét sajnálni kezdte:
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske.
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette!
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda.
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes,
közelebb lépett a kerthez
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig.
Egész este a gazda oltványait nyeste.
Megállj kecske! így a gazda.
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett,
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste
és a kecske sírt, mekegett egész este.

Ajándékok Karácsonyra - háztájiból

2010-12-09T09:37:00.000-08:00

Apránként elkészülnek a Karácsonyra szánt csomagocskák, remélem idén is legalább annyi örömet szerzek velük családomban és barátainknál, mint tavaly. Igyekeztem másmilyen gasztro-csomagokat összeállítani, mint tavaly, s ezúton is köszönöm Nektek a sok-sok ötletet, amit oldalaitokon összegyűjtögettem, különösen Napmátkát emelném ki, akitől a magyaros fűszerolaj ötletét kaptam, de készülnek majd mézesek Moha oldaláról is, bár azt a művészi írókázást, amit ő tud, meg sem próbálom utánozni:))

A sütőtök-narancs lekvár ötletét Bódi Judit barátnőm adta, köszönet érte, nagyon fincsire sikeredett. Oldalán lovakról, lovas táboroztatásról olvashattok.

A kecsketejes natúr szappanok már évek óta repertoáron vannak. Idén szívecskés kiöntőformában készültek a körömvirágos-kecsketejes szappanok, egy kis méhviasszal dúsítva, édesnarancs illóolajjal gazdagítva. Karácsonyra talán már kiszáradnak annyira, hogy csomagolhatóak lesznek:

A szappanok celofánba lesznek csomagolva, raffiával átkötözve és készült hozzájuk felirat is:

Az asztalos műhelyből is kerül ki karácsonyi ajándék: ezt a sámlit kisgyermekek részére terveztük, s házilag bármilyen színre festhető, pácolható, vagy mesefigurák, rajzok kerülhetnek rá ügyes kezű anyukák jóvoltából:))

Jeges december - fotókkal, kutyákkal

2010-12-06T08:29:00.000-08:00

Vannak napok, amikor az íráshoz nem, csak a fotózáshoz van kedvem. (Azért a hétvégi vendégforgalomról, főztjeimről és az adventi készülődésemről egy újabb posztban - vagy posztokban - beszámolok ám:))
Ezek a fotók a hétvége, és vendégeim érkezése előtt készültek: zimankós, fagyos, jégvirágos napok voltak, nem úgy, mint a hétvége, ami csupa ragyogás, szikrázás, és csoda volt, megörvendeztetve az idelátogatókat!
Most lássuk az előzményeket:

Így kelt a nap minálunk:

Igazi fagyos reggel:

Didereg a kerítésünk is...

Bogi mintha jobban tűrné, ő már végignyalta a havat, ahogy a pofácskája elárulta...

Elfeledett étkeink - A szalontüdő

2010-11-30T08:19:00.000-08:00

A szalontüdő valamikor nemcsak a szegények eledele volt, még alig száz éve is egy valamire való korcsma étlapján ott volt a helye. Ma nagyítóval kell keresni azokat az éttermeket, amiknek az étlapján ez fellelhető, de nemcsak éttermekből, hanem a mindennapok asztaláról is eltűnt ez az étel. Hozzáteszem, méltánytalanul, hisz ízvilága gazdag - elkészítésében ahány ház, annyi szokás - és a felhasznált belsőségből igazán jóízű, tartalmas, laktató étel készülhet. Nemcsak a mindennapokra. Talán a modernkori szárított állateledel-biznisz dolgozza fel a sertés-, marha-, borjútüdőt és szívet, hogy a húsboltok, bevásárlóközpontok húspultjain is csak elvétve találkozom velük.
Én most megmenteném az utókornak e fincsi étek receptjét blogomon keresztül is, és bemutatom: én ma hogyan készítettem. Kihangsúlyoznám, hogy ma, mivel elképzelhető, hogy holnapután nem így csinálom:))

Szalontüdő a mai napon

Hozzávalók:

- kecsketüdő és szív kb. 70 dkg (az eredeti recept borjútüdőt ír)
- 1 ek. zsír
- 2 fej vöröshagyma
- 1 l csontlé
- fűszerek: só, bors, majoranna, babérlevél, petrezselyem
- 1 ek. lisz
- 1 tojássárgája
- fél citrom leve

A tüdőt alaposan megtisztítottam, a hörgők nagy részét eltávolítottam (én is tettem valamit a macskák kedvéért:)) . Ezután pár percre forró vízbe dobtam a tüdőt, s megvártam, amíg "kidagad".
Zsíron rózsaszínűre pirítottam a hagymát, majd hozzákevertem a szívvel elegy tüdőt, és jó tíz percig kevergettem. Rákanalaztam a lisztet, majd jöttek a fűszerek, végül felöntöttem a húslével és másfél órán keresztül rotyogtattam a sparhelt félrehúzott zugában.Azért közben rá kell nézni és kevergetni is kell, hiszen lisztes, nehogy leégjen. Amikor a tüdő megpuhult, felöntöttem a citromlével elkevert tojássárgájával, rottyantottam még egyet rajta, végül megszórtam friss petrezselyemmel. Szokás tejfölt is tenni bele, van aki paprikásan csinálja, van, aki ecetesen, ezért mondom, hogy ahány ház, annyi szokás!
Spagettivel tálaltam.

Első hó és napsütés

2010-11-27T08:36:00.000-08:00

A tél nem nagy kedvenc nálam, megviselnek a rövid nappalok, hosszú esték, az, hogy lényegesen rövidebb időbe kell belesűríteni a ház, és az állatok körüli teendőket, és késő délutánra, estére hagyni azt, amit a lakásban is el lehet végezni.
Azonban amikor a havazást ilyen gyönyörű napsütés kíséri, akkor elolvad minden rosszkedvem, felpezsdülök tőle, és teli energiával végzem még a napi "robotot" is.
Bogi kutyámat nélkülözöm most, mert pár napja újra tüzel - ki érti ezt? Alig három hónapja is ugyanezeket a tüneteket fedeztem fel nála - vércseppek, Leó és az összes utcabeli kutya meg van őrülve, egész napos nyüszítést hallgatok, és hallgattam augusztusban is. Kiskutyák azonban októberre nem születtek, viszont most újból ivarzik ez a kis lánykutyus. Van valaki, aki tud erre magyarázatot? Fiatal, júliusban volt egyéves a Bogi, tehát az első ciklusait éljük.
Arra gondoltam, hogy pulival kellene fedeztetni, ezért átvittem a szomszédba - na jó, egy utcahosszal távolabbra -, ahol kan pulikutyát tartanak, és van kennel is, hogy más kutya ne férkőzhessen a párocskához.
Hát, majd meglátjuk. Persze nem túl szerencsés január végére kiskutyát vállalni...
Most azonban egy pár képen bemutatom a mai csodás fényeket, és ragyogást!
A tyúkjaimat látnotok kellett volna reggel, az ólajtó kinyitásakor! Egymagamban akkorát nevettem rajtuk, hogy ihaj! Reggel már tülekednek az ajtóban mire megyek nyitni és szinte belerepülnek az arcomba, alig tudok odébb menni úgy, hogy nekem ne rebbenjenek. A kiskakas már ordít, kukorékol az ólban, tudatja a nagyvilággal, hogy neki már hajnalban a kelő napot kellene üdvözölnie, szóval csoportosulás van az ajtóban, mint ma is. Ám amikor meglátták a húszcentis havat, elhallgattak, nem győzték a fejüket nyújtogatni, forgatni: hát ez micsoda? Milyen napra ébredtünk? Szemlátomást töprengtek, hogyan lehetne megközelíteni a kukoricás edényeiket. Lapátoltam nekik utakat az udvarban, de volt amelyik még órák múlva is az ólajtóban nézegetett és nem tudta, mitévő legyen...

Adventi készülődés a faluban

2010-11-21T09:49:00.000-08:00

Ezen a hétvégén került sor falunkban a Betlehem felállítására, amin a falu apraja-nagyja megjelent és segédkezett. Ilyenkor az asszonyok aprósütivel, forralt borral kedveskednek a munkát végzőknek, ám a nézelődők, netán falubeli vendégek is kaphatnak a "kínálóból".
A hangulat kiváló volt, így a jászol és a három királyok beállítása is gyorsabban ment:))

Most pedig idézem Molnár V. József Kalendáriumából az ide vonatkozó részt:

"A régi ember gondolkodásában, szakrális gyakorlatában az esztendő adventtel kezdődött. Advent adta elejét az egyházi évnek is. A Nap ilyenkor alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, a rontást hozó sötét napok, de egyben a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. A hajdani falu népe a sötétség adta szorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazó rosszat a karácsonyi készület rítusaival oldotta, zavarta el. Az ember testéből, lelkéből, s a rábízottak sokaságából is űzte a gonoszt, hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarata okán, hogy a jószág az istállóban, ólban, a kert, a mező, az erdő, a vizek is épek maradjanak, rendezetten várják a gazdával együtt a csodát, a Nap téli fordulatát, Fény-Krisztus születését..."

Éljük át mindannyian e gondolatok mentén - mai viszonyainkhoz igazítva - a várakozást, a reménykedést, hogy Napfordulókor újból örülhessünk a fénynek, az új élet eljövetelének.

Kecskesajt svájci mintára

2010-11-15T00:52:00.000-08:00

Mivel a vendégforgalom most a hétvégékre korlátozódott, több időm jut sajtjaim ízesítésének, elkészítési módjainak kísérletezésére. Ez egy csodálatos hobbi, s mivel a munka dandárját - élményeimet, próbálkozásaimat az interneten is megosztom, ezért rám találnak olyan sajtosok is, akik bizonyos területeken már előbbre járnak, mint én, s magánlevelezés útján megosztjuk egymással tapasztalatainkat. És épp ettől csodás ez a terület, hogy én még nem találkoztam olyan sajtossal, aki ne akarna a másiknak segíteni, jó szándékkal, tudással, ötletekkel. És ha magam járok utána a terület "nagyjainak", akkor is segítőkészséggel találkozom. Szeretnék neveket is megemlíteni, úgymint "sajtos Ferit" Körösladányból: nekem - és sokunknak - ő az etalon, Pettenkoffer Vikit a Bácshegyről - Balatonfelvidék -, Nagyné Rózsát Polgárdiból, aki az Index sajtos fórumának egyik motorja, és legújabb sajtos barátnőm, Judit a Tisza mellékéről, akivel lovas témában is megértjük egymást. Remélem, senkinek nincs ellenére, hogy megemlítettem, hisz engedélyt nem kértem hozzá - lehet, hogy kellett volna?
Most azonban bemutatnám azt a sajtomat, aminek pácolását a svájci Appenzeller cég mintájára készítettem el, de hogy ne legyek elrablója az ötletnek, máris tettem bele egy apró változtatást, amitől, remélem, egyedivé és saját termékké sikerült varázsolnom ezt az önmagában is karakteres finomságot, amit úgy hívnak, hogy kecskesajt.
Ennek az ínyencségnek a bevonata a következő összetevőkből áll:
- ánizs, fahéj, szegfűszeg, bors, fehérbor, víz és só

Az extra összetevő - amitől mégsem Appenzeller, maradjon TITKOS! Aki megkóstolja, úgyis rájön:))
Ezzel a szósszal kell kenegetni a sajtot, amitől az csodás barnás-lilás árnyalatot nyer, és ha nem viszik el azonnal, az érés folyamán egyre inkább átitatja a sajtot. Én még nem kóstoltam édes összetevőkkel sajtot, ám ez valami csodás! És bocsánat, de ezt nemcsak én mondom, hanem van már egy-két kedvelője is ennek az íznek!
Úgy gondolom, a hagyományos fokhagymás és fűszeres ízek mellett nagyon is ott van a helye ennek az ízvilágnak a kecskesajtok között. Én mindenesetre beépítem a repertoáromba!

A kollekcióban a barnás-vöröses árnyalatú a cikk témáját képező sajt ( diódarabok vannak a fatányéron), a hozzá hasonló színezetű az füstölt bevonatú. Remélem, meg lehet különböztetni a kettőt.

Állattörténetek III.

2010-11-10T23:53:00.000-08:00

Ma a szárnyasok vannak porondon. Nem járnak túl jó idők a madarakra. Ez az időszak a vedlés,átalakulás időszaka, s ebben az időszakban a tojástermelés visszaesik. A parasztasszony ilyenkor előveszi a nagykést, és úgy dönt, nem eteti tovább a tyúkot, több hasznot hoz a fagyasztóban üldögélve.
Nálunk is megritkítva van az állomány, férjemuram azonban úgy döntött: Asszony! Hagyd a maradék gyönyörű szárnyasokat élni, nem szekírozlak tovább azzal: hány tojás került ma a spájzba? Ha kell, megveszem a konyhára valót a Spárban! (Ilyen a modernkori főemlős, főleg, ha városból származik, és ha megrögzött állatbarát!)
Jó, de mit mondok a vendégnek? Kapirgálós tyúktojást ígérek, a nagyüzemivel becsapnám. A piaci tojás sem ugyanaz, mint nálam, hisz aki eladásra termeli a tojást, az ugyanúgy "tömörítve, táppal etetve tartja" a jószágot, hisz így hoz rövid időn belül hasznot. Ha én kimennék a piacra a tojásaimmal, 100 forintnál kevesebbért nem érné meg eladni őket. Ez az ára annak, hogy az állat a természetes módon csipegeti össze a tojástermeléséhez szükséges tápanyagot.
A májusi jérceállományomtól csak január környékén várom az első tojást, a gyöngyöseimről - arról a kettőről, akik kikeltek a 15 tojásból - csak a jóisten mondja meg, hogy tojók, vagy hímivarúak. Ezek a madarak rendkívül félénkek, még a jelenlétemre is - akitől a darált kukoricát, valamint a most zsenge tyúkhúrt is kapják - elmenekülnek védettebb helyre. Ha tisztes távolban tudnak, csak akkor merészkednek. elő. Egyelőre szárnyukat visszavágva tartom őket, hisz előzőleg olyan távolságokat bejártak napközben, hogy félő volt: róka lakomája lesz belőlük. És viszik magukkal a fiatal jérceállományt is, akikkel együtt lettek keltetve. A gyöngyös egyébként arról híres, hogy hangjával képes elriasztani a ragadozókat, így a baromfiállományra nézve is áldásos a tartása, de csak ha a madarak közelében van. Viszont szeret nagy távolságokat bejárni a táplálékért, és szeret fák ágain üldögélve nézelődni, kerregni. A jércéim pedig követik őket, holott ők nagyobb veszélynek vannak kitéve, lévén nem feltétlenül repülnek fel fára, ha veszélyt észlelnek.

Így most próbálom madaraimat a zárt baromfiudvarban - megnyírbált tollazattal - tartani, hogy se el ne repüljenek, se róka be ne tévedhessen közéjük. Ha szerencsével járok, újabb posztban közzéteszem:))

Új játszótér a faluban

2010-11-08T12:19:00.000-08:00

Kicsit elmaradtam e bejegyzéssel, hisz már a hivatalos átadás is legalább két hete megtörtént.
Pályázati és önkormányzati forrásból - most már úgy kell írni, hogy az uniós normáknak megfelelő - játszótér készült a Bittva patak partján. Játszótér persze eddig is volt, de játékai elavultak, balesetveszélyessé váltak. Most a játszótér szép kerítéssel körbe van véve, és egyébként is: a hangulatos terepen valóban szép, szemet gyönyörködtető, mozgásra csábító játékok kerültek kihelyezésre, pihenőhelyekkel a megfáradt szülőknek. Itt biztosan nyugodtan magára lehet hagyni a kicsiket, ha a szülő esetleg egy könyvvel a kezében lecsücsülne, vagy csak elmélkedne magában. A faszerkezetek gondosan lecsiszolva - nehogy gyermekeink felsértsék bőrüket mindenféle faszilánkokkal - festésük, felületkezelésük talán még ehető, nyalható anyagból is van, hiszen uniós.
Persze leesni itt is lehet bármelyik szerkezetről, de hát a szülő azért van ott, hogy erre figyeljen. Mindentől nem tud megvédeni még egy ilyen minden szabványnak megfelelő játszótér sem.
Szép és hasznos területtel bővült kicsi falunk, s e játszótér nemcsak a helybélieknek, hanem remélhetőleg, az egyre népesebb vendéggyerekeknek is örömére szolgál.

Mézes tarja - Bodzás módra

2010-11-04T12:16:00.000-07:00

Már több, mint egy éve írom falusi naplómat, vendéglátásunkról, életünkről, és az egyik legfontosabb és leggyakrabban készített ételünk még fel sem került a blogba.
Az alábbi képen bemutatott remekmű - bár a fotója is az lenne! - tegnap vendégem asztalán landolt, és az utolsó pillanatban - sűrű elnézés kérések közepette csináltam róla ezt az esetlen fotót. Szerencsére J. - visszatérő kedves vendégem - nem vette zokon okvetetlenkedésemet, sőt, a dísztököt még ő tette a tányér mellé "koreográfiának".

Hát az esti lámpafény sokat ront az összhatáson, talán majd egyszer lesz sikerültebb kép is.
Kedves J.! Tudom, hogy kérted a husi receptjét, ám annyira sajtoztunk a búcsúzkodásnál - J. mind a hétféle kecskesajtomból vitt haza! -, hogy elfeledkeztünk a receptről. Hát íme, nagyon egyszerű, és ha egy-két trükköt betartunk, fenséges ízű húst varázsolhatunk az asztalra.
Az egyik trükk, hogy a húst hüvelykujjnyi ( női!) szeletekre vágjuk, és jól besózzuk mindkét oldalát. A másik trükk, hogy a húst nem klopfoljuk ki, nem roncsoljuk szét az izomrostokat.
Elkészítjük a mártást mézből, mustárból, olajból és fűszernek curryt adunk hozzá. Pontos adagokat nem tudok, én már "szemre" dolgozom. Na jó, azért a körülbelüli méretek:

Kb. másfél kiló sertéstarjához kb. 2 dl-nyi lesz a mártás, kb. fele-fele arányban a méz és a mustár, és kb. egy evőkanálnyi az olaj, egy kávéskanálnyi a curry. Alaposan összekeverem, egyneművé kidolgozom, majd ecsettel átkenegetem a hússzeleteket, és jénaiba fektetem, egy éjszakára hűtőbe teszem. Ezt is érdemes betartani, mert minél jobban átitatódik, pácolódik a hús, annál finomabb, porhanyósabb lesz. A maradék mártást ráöntöm a húsokra.
Másnap enyhén kizsírozott cserépedénybe teszem - ez is egy trükk, szerintem ebben elkészítve a legfinomabb! -és a mártást is mind ráöntöm. Ebben a pácban - és persze a kiengedett húslében fog a hús cserépfedő alatt megsülni, külön víz nem kell alá. Én 220 fokon sütöttem kb. egy órát. Félidőben már elkezdtem a fedőt emelgetni, és a szafttal a húst locsolgatni.Közben egyszer megfordítottam a szeleteket, így minden oldalán szép pirosra sült. Így a húsom nem szárad ki, vajpuha, omlós lesz, teljesen átitatódik a páclével, mégsem lesz édes az összhatás.
Az íz annyira fenséges, hogy köretnek nem kell más, csak egy egyszerű főtt rizs, némi petrezselyem dísszel a tetején, és szilvabefőtt!

Állatmesék II. Úrnak születni kell

2010-10-30T09:16:00.000-07:00

Mai mesém a macsekokról szól, igen, többes számban. Úgy emlékszem, nem írtam róla, hogy a nyáron nálam nyaralt macskák közül egyet örökbe fogadtunk, mert a másikat barátainknál a boxerok sajnos, a másvilágra küldtek. Így Macsó a mi macskánk lett, és Benőke - a baráték kisfia - tudomásul vette, hogy a cicát csak nálunk dögönyözheti és ha hagyja, kinyomhatja belőle a szuszt. Persze, ahogy nődögél ő is, meg a macska is, ez egyre kevésbé drasztikus...

Macsó délceg kandúrrá cseperedett, amilyen csúf volt cicaként, úgy szedi össze magát, biztos készül az ivarzásra, s hát ilyenkor nem árt a legjobb formát hozni...Bubu egyelőre - aki nőstény - kitúrja a tálkája mellől, s olyan vad morgással tartja távol Macsót az etetőedénytől, hogy még én is megijedek...De ha csak morogna! Látnátok, mekkora maflásokat ken le a kandúrnak, meg sem mer szeppenni, csak tisztes távolból kivárja, hogy mi marad neki. Hiába teszek neki külön tálkába, Bubu szemmel tartja mindkét tálat és félelmetes morgással nem engedi Macsót addig enni, míg ő jól nem lakott. Akkor bajusznyalogatás, nyújtózkodás, elégedett mormicolás, majd leheveredés a legközelebbi kényelmes, lehetőleg kipárnázott fotelba, székre, kályha mellé.
Ez napjában kétszer, reggel és este lejátszódik a konyhámban, napközben kihajtom őket egerészni. Este persze megesik a szívem rajtuk, s többnyire beengedem őket a sparhelt mellé. Legrosszabb esetben is az asztalosműhely nyújt nekik éjszakai szállást, s ez is pusztán Bubu miatt, akinek az ürítési szokásai még mindig nem szobabiztosak.
Képeim róluk:

És Bubu a háztetőn, na azért nem volt forró...

Állatmesék I., avagy a kecske egy őszinte állat...

2010-10-29T03:43:00.000-07:00

Azt hiszem, rég nem beszéltem állataimról, ezekről a gyönyörűségekről, napi boldogság- és örömforrásaimról:)) (A bosszankodás, méreg, fájdalom most nem blogtéma)
Kecskéimről írnék pár szót, kiknek létszáma megcsappant, hisz a gidák sorsa beteljesedett...
Talán vemhesek. Bár megírtam: semmi jelét nem láttam aktivitásuknak, míg a bakkecske körükben tartózkodott. Úgy képzeltem, hogy majd én meghatározom, hogy mikor szülessenek gidák, nekem mikor a legjobb, elválasztás, tejtermelés, legelés stb. okokból kifolyólag. Hát lehet, hogy befürdök az elképzelésemmel, és januárban kiderül, hogy a kecskék "betagadtak", és már csak azért sem vemhesültek...Azonban nem voltam mindig a jelenlétükben, például éjszaka sem, úgyhogy azért reménykedem, hogy a másfél hónapos bakkecsketartás meghozza a gyümölcsét.
Soványkodnak a legelők, a környezetünkben lévő rágnivaló területek is. Az idei nyáron végig csodás fű és bozóttermés volt, imádták is a lánykáim. Szinte egész nyáron szabadon, a szomszédunkban lévő lekerítetlen telken nyalánkodtak, és szépen gömbölyödtek. Azonban ahogy csappant meg a zöldterület, annál inkább kacsingattak másfelé, ami nekem nem kis fejtörést okozott. Egyre sűrűbben kellett rájuk néznem, s egyre sűrűbben kellett őket idegen területek felől elterelni. Jöttek is a szomszédok: innen is, onnan is hiányzik egy-két ház elé ültetett kerti virág. Mert hát a kedvencük nekik a virágzó hajtás. Hát istenem! Kár, hogy így nem lehet őket szabadon tartani. Aztán a hab a tortán az volt, amikor egy magaslatról beugrottak a szomszéd kertjébe, ott is az eperágyásba. Jó, jó, ilyenkor már nincs eper, s nem is a kecskék miatt nem lesz már az idén, mégis... Ki kellett gondolnom, hogyan tovább. Ezekben a csodás, teljes szabadságban eltöltött napokon volt is tejecském szépen, csak úgy feszült a tőgyük a reggeli fejésnél!
A továbbiakban viszont ötméteres láncon kikötve tengették napjukat, nem mondom,, derékig érő dzsindzsásba vittem őket, de hát ez mégsem ugyanaz, mint a szabadon bóklászás, egyik bokortól a másikig, néha, ha ezt megunták, akkor a kövér füvet legelték órákig.
Summa summárum, amiért a főcímet kitaláltam: a fogvatartott napokon eleve nem adtak annyi tejet. Tincső egész belefogyott a sanyarú sorsba. Ibi viszont nem hagyta magát, ő a legidősebb köztük, s van már annyi firnyák benne, hogy tudja: amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra! Ő csontra lerágta mindennap a területét, sokszor jól körbetekerve magát a bokrosokon.
Meghoztuk az új szénát és szalmát a birtokra, s most ebben a jó időben - s főleg, hogy már az udvarunkban sincs sok érték, amit lerághatnának, újból szabadon vannak engedve, most viszont csak területen belül. Minden ajtót, kerítést nyitva hagyok nekik, mégis legszívesebben a friss széna és szalmabála körül álldigálnak. Persze azért szemet vetettek a még ablakaimban lévő elérhető magasságú muskátlikra is, sőt, amit eddig elkerültek: megdézsmálták a rozmaring bokromat is. Egészségükre! A gyökere jó helyen van, jövőre majd újból kihajt. A tejecskémben viszont próbálom felfedezni a rozmaring ízét:))
És mitől őszinte állat a kecske? Hát épp attól, hogy a szabad tartást sokkal több tejjel hálálja meg. Most a laktációs időszak vége felé járva minden csepp kecsketej kincsnek számít, s ezért amennyire csak lehetséges, megpróbálom jólétüket szabad mozgástérrel kiegészíteni, keresgéljék csak meg saját maguk a mindennapi betevőjüket!
Imádom Őket!

Ezt ették ma vendégeink...

2010-10-16T02:21:00.000-07:00

Borsóbecsinált leves

Először is készítettem egy marhahúsos-csontos alaplevet. Ezt használtam fel később a leveshez, de a második fogáshoz is.
A leveshez hagymát dinszteltem kevés zsíron, majd hozzáadtam a kockára vágott zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé). Együtt pirítottam, majd egy kevés barnacukrot karamellizáltam benne, végül megszórtam pirospaprikával, bazsalikommal, őrölt borssal, borsikával és felengedtem az alaplével. Amíg a zöldségek puhultak, a marhacsontról lefejtettem a húst és felkockáztam. Kissé szálas volt, így kockáról inkább nem is beszélnék....Viszont vajpuha és ízletes volt.
Amikor a zöldségek félig megpuhultak, hozzávarázsoltam a mirelit borsót, és máris beleszaggattam az egy tojásból készített házi galuskát, aminek főzési ideje kb. megegyezik a borsóval.
Legvégül petrezselyemzölddel díszítettem a leves tetejét.

Fokhagymás nyúlcomb somlói mártással, krumpligombóccal

A nyúlcombot előző este fűszermártással átkenegettem (fokhagyma, rozmaring, bazsalikom, őrölt bors, borókabogyó őrlemény, só, olívaolaj), és felhasználásig hűtőben érleltem.
Másnap zsírral kikent kacsasütőben, kevés víz hozzáadásával sütöttem meg 200 fokon, közben gyakran locsolgatva a pecsenyelével.
A somlói mártás a következőképpen készült: zsíron egy kevés somlói olaszrizlinggel megpároltam két szép fürt szőlőt, pépessé karamellizáltam egy kevés cukorral, sóztam. Kihűlt állapotban botmixerrel pürét készítettem belőle.
A krumpligombóc a szilvásgombóc mintájára készült: héjában főtt krumplit hámozás és áttörés után sóval, borssal intenzíven megszórva, egy tojással elkeverve és annyi liszttel, amennyit felvesz, gyúrható tésztát készítettem, gombócokat formáztam, és bő, forró vízben kifőztem, olvasztott zsírba szedtem.

Tálalásnál a gombócokat szépen elrendeztem a fűszeres nyúlcombbal, kevés mártással meglocsoltam, a maradék mártást porcelántálban kínáltam e fenséges étek mellé, mely reményeim szerint híven reprezentálta az ŐSZ-t, a SOMLÓ-t, és a BODZÁS-t is!

Öko-, vagy bio- ?

2010-10-10T04:53:00.000-07:00

Mindig gondban vagyok, amikor ezeket a szavakat hallom, vagy használnom kellene. Jelentésük tartalma számomra nem egészen tisztázott, viszont nagyon divatosak. Vendégcsalogatóak, ahogy látom. Azonban mindig tartózkodtam attól, amit magam is csak félig-meddig értettem, bizonytalannak tartottam , így soha nem definiáltam magamat és tevékenységemet ezekkel a szavakkal.
Ezért is lepett meg, amikor hétvégi túrázók ilyetén útbaigazításokkal tértek be portámra, hogy itt ökogazdaságra lelnek.
Hát már a mezei kecsketartás ebbe a fogalomkörbe tartozna? Pláne három "szem" anyakecskével? Nézzünk körül egy kicsit a Wikipédián, mit írnak az ökológiáról?
Én bevallom, elvesztem a fogalmak számomra zűrzavaros útvesztőjében, próbáltam beazonosítani a tudomány centrális nullhipotézisét, potenciális és realizálható nichéjét a falusi kecske- ló- és baromfitartásomra, de őszintén elakadtam. Ez egy tudomány, vizsgálódik, következtetéseket von le.
Én is. Bár nem ezekkel a szavakkal.
Lehet, hogy a túrázók csalódással mentek el tőlem, viszont nekem kellett korrigálnom - tudatlanul -, hisz semmiképp sem akartam azt, hogy a szó köré épített - valósnak vélt - tartalmat ne kapják meg nálam. A falusi porta kifejezésnek nincs akkora varázsa - sajnos -, mint a bionak, vagy ökonak.
Alig egy órával az ökofarmot kereső túrázók után egy kedves baráti társaság toppant be hozzám kecskesajtkóstolóra - épp, mikor tíz főnek szaggattam ki a nokedlit a marhapöri mellé. Ha bárkinek van elképzelése arról, milyen egy konyha akkor, amikor ekkora feladat előtt áll, az elképzelheti, hogy milyen körülmények közt szolgáltam ki az érdeklődőket. Szerintem boldogan és elégedetten távoztak, megjegyezve, hogy a kecskesajt mellé a körte kiváló párosítás!